2015. okt. 28.

pár szót a fonalfesztiválról

Említettem az előző bejegyzésben a Kacskaringó fonalfesztivált.
Sok mindent nem tudok írni róla, csak néhány gondolatot. Kép egy darab lesz, és az is itthon készült, a többit képzeljétek hozzá. :-)

Hogy is keveredtem oda? Hát úgy, hogy idén sokkal többet kötök-horgolok, mint a korábbi években. A Facebookon rábukkantam valamikor tavasszal a Barka Fonalbolt csoportjára, aztán a mintatesztelős csoportjára is. Jól érzem magam ettől, lehet tanácsot kérni kötés-horgolás ügyében, ilyesmik. Itt találkoztam először ezzel a jelenséggel is, hogy fonalfesztivál. Pedig, ha belegondolok, logikus - ahogy a másik hobbimhoz (az olvasáshoz, ld. oldalsáv meg Moly) is létezik Könyvfesztivál meg Könyvhét, akkor kell, hogy a manapság elég népszerű kézimunkákhoz is legyen.

Ha már van, és éppen megoldható, akkor meg elmentem, mert miért ne, nézzük meg, hátha inspirálódom.

Könyves eseményekhez vagyok szokva, így mikor odaértem, kicsit csalódott voltam. Mert egy azokhoz képest jóval kisebb teremben volt az egész. De aztán mégse volt rossz.

Volt egy-két dolog, ami hidegen hagyott, mint például az üveglencsés ékszerkészítés (mondjuk mire odaértem, a ragasztó kifogyott). De például láttam élőben csipkeverést. És megállapítottam, hogy ehhez én életem végéig kicsi maradok.

Viszont! Láttam kézzel festett fonalakat! Húú... A fonalfestésen gondolkodom egy ideje, és jó volt, hogy ennyiféle ki volt ott rakva.

No meg rokkát működés közben! A nagymamáméknál is volt egy rokka, gyerekkorunkban csomót játszottunk vele, persze senki se tudta, hogy hogy működik. De egész kedvet kaptam hozzá, legközelebb megkérdezem a nagymamámat, hogy megvan-e még, és ha igen, akarnak-e vele kezdeni valamit. Vicces lenne kézzel fonalat fonni.


Ezen kívül? Csomó vicces fonalat (pl. az előző bejegyzésben említett effektfonalakhoz hasonlókat, meg pólófonalat - ezek nem nagyon hoztak lázba, maradok a rendes fonalnál és a rendes méretű kötő- illetve horgolótűnél). Meg egy rakás kézzel készült pulóvert, kendőt, miegyebet. Sőt, valakinek az én horgolt fülbevalóm (amiről még nem írtam) is megtetszett és lefotózta.

Ez a fesztivál is olyan volt, mint a könyvfesztivál, vagyis a belépőjegy árát le lehetett vásárolni. Azt már itthon kitaláltam, hogy ilyen fonalat szeretnék a tervezett kendőmhöz, ott csak színt kellett választani hozzá. Hát, az nem volt könnyű. Végül zuzmózöld lesz. Pedig nem szeretek zöldet hordani, de ez jó lesz.
A kép is erről készült: az azóta elkezdett kendőmről. Majd ha kész lesz, írok róla bővebben.

Zárszó: jó buli a fonalfesztivál, de leginkább akkor, ha nem egyedül megy az ember, hanem ismerőssel/baráttal, akivel lehet együtt lelkesedni. (Köszi a társaságot @negyvenketto!) Vagy az is jó, ha ott vannak ismerősök, akinek lehet örülni.

2015. okt. 26.

életem leghosszabb 108 métere

Úgy kezdődött az egész, hogy az egyik unokatestvéremtől kaptam három gombolyag fonalat. Schachenmayr Frillyt és Red Heart Boutique Sashayt. Ez így nem sokat mond, elismerem. Úgyhogy lássuk csak, milyen fonal is ez valójában?
Hát ilyen:


Igen. Ez egy gombolyagonként 27 méter hosszú háló. Mi a fenét lehet ezzel kezdeni? Szerencsére van internet, így elég hamar találtam útmutatást, hogy hogyan küzdjek meg a gombócokkal.
Például ez egy jó módszer lehet, ha horgolna valaki (de kötéshez is van megoldás, lásd itt. A horgolás jobban bejött nekem ennél, a kötés idegesítőbb):


Ez volt 3/4 évvel ezelőtt. Az első gombolyagnak se értem a végére azóta, pedig hát a "minta" nem egy nagy wasistdas, minden sorban 6 rövidpálca (néha 7 lett, és nem jöttem rá, hol szaporítottam...). Nyár közepén így álltam vele:

Nyár végén már volt jelentkező mindhárom gombolyagnyi sálra. Hurrá, van motiváció, karácsonyra el kellene készülniük!

Október 11-én, vasárnap voltam a Kacskaringó Fonalfesztiválon (fogom még emlegetni párszor, de nem írtam róla... és lehet, hogy ez így is marad), ahol a Burda standjánál megkérdeztem a bácsit, hogy mégis hogy lehet ebből a fonalból gyorsabban horgolni, mert meghülyülök tőle, állandóan tekeredik össze-vissza, és azért készül olyan lassan. A bácsi mutatott is valamit, ami szerinte megoldás, de szerintem sokkal bénább lesz vele a végeredmény. Viszont ez elég volt arra, hogy ne tököljek tovább.

Múlt csütörtökön lett elegem abból, hogy még mindig itt bosszantanak ezek a gombolyagok. Fogtam a másodikat, péntekre lett belőle vicces-cafrangos sál. Ezúttal négyes tűvel, és egy sorban csak négy rövidpálcával. A vastagabb tű jó döntésnek bizonyult.

Még aznap este egyeskét még visszafejtettem, mert a végeredmény túl rövid lett volna. Pénteken kész lett a második, vasárnapra az első is.

Hétfőn nekiálltam a harmadiknak. És anyukám hozott egy negyedik gombóc ilyesmi fonalat (mondjuk a gyártó más, de a lényeg ugyanaz), mert vasárnap egy újabb igény befutott vicces sálra. Ezt a két gombolyagot is meghorgoltam egy hét alatt.

Messziről nem látszik, hogy horgolás, de ha közelről megnézi az ember, akkor föl lehet fedezni, hogy ez bizony az.

Most van négy cafrangos sál készen. Jó puhák. Sajnos el kell dolgozni/kötözni rendesen a fonal végét, különben lebomlik.
De cserébe nem kell őket blokkolni. :-)

2015. okt. 23.

mit jelent az, hogy K1?

Á, most jut eszembe, mit jelent az, hogy K1?
Semmit. A világon semmit sem jelent. Megtetszett nekem, hogy K1, és felvettem ezt a nevet. Mert olyan titokzatos, nem gondolják?

Mint még olyan sokan a generációnkból, mi is rongyosra néztük annak idején a Bud Spencer & Terence Hill-filmeket. Nem is tudom már, hogy honnan jött az ötlet, hogy legyen nekünk (nekem meg a férjemnek) is saját "csapatpólónk". Mindkettőnknek a Nyomás utána volt a kedvencünk, ezt a legkönnyebb kivitelezni, no meg aki látta a filmet, kapásból tudni fogja, hogy honnan jött az inspiráció, így erre esett a választásom.

Először is kerestem egy megfelelő képet a neten. Találtam is, itt, ezt: 

Aztán gyártottam sablont.

Aztán ezt a póló két rétege közé rakva átrajzoltam a mintát textilfilccel, végül átvasaltam.

Kész is! A felmosóról megismerhettek. :-)

2015. okt. 11.

horgolótű meg szemjelölők

Nem nagyon írtam ide az utóbbi időben, de ez nem jelenti azt, hogy nem csinálok semmit. Készülnek dolgok itten, csak lassan. Például egy pulóver nekem (aminek kész van az eleje meg a háta), egy hasonló pulóver a lánynak (aminek a fél eleje van kész), meg egy kardigán nekem (ez az, amit éppen kötök lelkesen). Meg rongybabák.

Visszatérve a bejegyzés címéhez. Van egy remek horgolótűm, amit még a nagymamám keresztanyukájától örököltem. Nagyon régi darab, majdnem mindent ezzel készítek. Maya azt kérdezte, mikor meglátta, hogy ennek a nyele ceruzából készült? Nem, de egy jó ötletet adott.

A hármas horgolótűm mellé szükség volt már lassan egy négyesre. Így egyszerű fém tűt vettem, mindenféle flancos nyél nélkül. Volt a ceruzák között egy olyan, amelyiknek kijárt a közepe, azt hasznosítottam újra a horgolótűhöz.

Szétszedtem,

szétfűrészeltem hat darabra, majd lecsiszoltam a végeket. Hogy ne csak nekem legyen jó, a kis darabokat gyöngyöknek hasznosítottam újra a gyurmagyöngyök mellé.

Végül a horgolótűre ráhúztam a kibelezett ceruzát. Mivel pont akkora, hogy éppen belefér, egyelőre nem erőlködtem azzal, hogy rögzítsem bármilyen módon.


Szükségem volt a készülő kardigánom mellé egy sereg szemjelölőre is, a darab fecnifonalak mindig kipotyogtak. Kétféle kellett, olyan, ami a kötőtűre fűzhető, meg olyan, amit a szélszembe akasztok. Ezekhez maradék fonalakat, gombokat meg delfinkapcsot használtam föl. (Ötlet innen.) Olyan is lett, de egyelőre tökéletesen használható, és sokkal vidámabb, hogy gombok lógnak a kötésem szélén, mint a folyton kijövő fecnifonalak.