2017. máj. 31.

hibák, hibajavítás (CsKM)

A májusi téma a hibák meg a javításuk.
No, erről aztán tudok írni sokat... Nem véletlenül van kötni tanulok címke itt a blogon.

Kezdjük az elején. Mikor a játékbabáimnak gyártottam a ruhákat. Úgy gondoltam, hogy
- mindegy, milyen fonalból kötöm a ruhát. Ha vastag, az azért jó, mert hamarabb kész lesz. A végeredményt tekintve ezt rosszul gondoltam, de arra a hármas fogyasztásra a nyakánál nagyon sokáig irtó büszke voltam.

- mindegy, milyen mintával horgolom, ha háromráhajtásos pálcával, akkor hamarabb kész lesz. No meg jó lukacsos, nem néz ki jól ez a szedett-vedett dolog.

A türelem nem tartozott akkor se az alapvető jó tulajdonságaim közé...

Aztán a fonalakról, színekről is tanultam sok mindent. Úgy gondoltam az elején, hogy mindegy, miből készül az a dolog, csak nagyjából stimmeljen a fonalhoz a tű. Ez se annyira igaz, mint a mellékelt ábra mutatja. (Nem tudom, ez minek készült, de régi, az biztos.)

Azt se tudtam, hogy mi a csuda az a kötéspróba. Nekem az volt a leírásokban a fölösleges plusz sor, mindig mindennek olyan tűvel álltam neki, ami a leírásban szerepel. A férjem pulóverét azóta is újra kellene kötni, mert túl nagy lett (nem is hordja).

Itt ugrunk kicsit az időben. Pár éve kezdtem újra kötni rendszeresebben (kb. a currysárga kendő volt az első).
Akkoriban megtanultam, hogy nem elég, hogy ugyanakkora tűvel köti az ember a ruhadarabját és egyáltalán nem elég, hogy kijön a kötéspróba, így is lehet rettenetes a végeredmény, mivel a fonal összetétele sem mindegy. Remek képeim vannak, csíkos kardigánom viszont azóta sincs.

Mostanában leginkább azzal küzdök, hogy hajlandó legyek rászánni magam, hogy visszabontom a hibáig a készülő dolgot. Két példa, amikor nem voltam hajlandó:

Meg egy, amikor muszáj volt. Mivel az egész kicsi lett volna, mikor elkészül, így a már megkötött részt használva gombolyagnak kötöttem meg újra ugyanazt.


Alapvetően azt hiszem, hogy kötni szeretek jobban, éppen azért, mert javítani könnyebb, nem kell olyankor annyit visszabontani, csak leeresztem a szemet és kész. Csipkét nem túl gyakran szoktam kötni, így nem olyan bonyolult ez. Horgolásnál viszont nagyon utálom, ha egy nagyobb darabban akárcsak egy sorral korábban is találok hibát. Ezért maradt ebben kettő is - más kérdés, hogy már én se találnám meg elsőre, hogy hol is voltak.

Jó dolog a hiba abból a szempontból, hogy tanul belőle az ember. Figyelmet, türelmet meg még csomó minden mást. De persze könnyebb lenne az élet, ha nem kellene mindent többször újrahorgolni vagy -kötni...

2017. máj. 28.

minden kislányban lakik egy kis királylány

Van még mit befejezni, de pár napra félbehagytam (ismét) mindent, mert szembejött a ravon (tök véletlen volt tényleg! (egészen pontosan célirányosan rákerestem, hogy létezik-e ilyen :-))) egy remek minta horgolt koronáról. Volt egy elmentve korábban, de az kötve, ez viszont sokkal jobban tetszett. Azt rég félretettem, hogy majd egyszer.

Erről viszont úgy gondoltam, hogy ez KELL. Ha nem nekem, akkor a kislányoknak az oviban, állandóan királylánykodnak amúgy is a csinos szoknyákkal (van belőle 4 darab benn, plusz egy pár tündérszárny).

Gyorsan elkészül egy-egy ilyen, de bevallom, a negyediknél már nagyon untam, az ötödiket meg csak azért kezdtem el, mert annyiban egyeztünk meg a lányommal.

Az elsőbe még horgoltam gyöngyöket is, a többi viszont vastagabb fonalból készült, és nem volt hirtelen kéznél nagyobb lukú gyöngy. Cserébe melléfogtam egy csillogós szálat is.

Ki is keményítettem, hogy úgy maradjon. A szokásos játszószőnyeg+gombostűs móka helyett most hosszúpárnára gombostűztem ki ezeket, 

aztán kitámasztottam a gumicsizmámra száradni.
 
Még mindig ki lehet lapítani ezeket, de legalább szépen úgy marad az összes csücsök, ahogy kell nekik.

De szépen meg is tudnak állni, ha arról van szó.

A lányom meg volt elégedve az eredménnyel. (Meg a csoporttársai is, az óvónéni kiosztotta a koronákat a kislányoknak péntek reggel, nem jutott mindegyiküknek, de majdnem mindenki szeretett volna.)
 
Egyéb észrevételek:
- a kezdő láncszemsort mindegyiknél fél számmal nagyobb tűvel horgoltam.
- a csillogós szál soha nem fog elfogyni. 250 métert legalább elhasználtam belőle, és mintha meg se kezdtem volna a spulnit.
- memo nekem: Samba nevű fonalat venni a Müllerből nem jó ötlet. Nem szeretek vele dolgozni, mert szétjönnek a szálai mindig. Inkább idegesítő, mint jó. Azért készültek ezek abból, mert túl sok van még mindig itthon belőle, egyszer vettem valamiért (arra persze sose használtam).

Adatok:
Minta: Royal Crown (Lotta Breyer mintája)
Fonal: a sárgához Steinbach Capri, a lilához és zöldhöz Müller Samba
Tű: a sárgához hármas, a többihez 3,5-es meg 4-es

2017. máj. 25.

téli pulóver őszi színekben a nyári melegben tavasszal

Mondhatnám, hogy a legtovább kötött pulóveremnek értem a végére egy hete, de ez nem lenne igaz. Egyelőre vezet az izlandi, és remélem, ez nem nagyon fog változni.
Elise Dupont Winter Shiver nevű pulóverét október végén kezdtem tesztkötésként. Meg volt átkozva ez az egész... Kezdjük ott, hogy felváltva voltunk betegek én meg a gyerekek, akkor az ember nem köt túl sokat. Aztán vissza kellett bontanom 10 centit, akkor kicsit lemaradtam a többiektől, pedig az egyik elsőnek sikerült elkezdeni, és jó haladós a minta.

Két és fél sor híján elég lett a narancssárga a pulóver testéhez (ehhez összesen 475 méter fonal fogyott, és többet is vettem 50 méterrel, mint kellett volna, a baglyos óta mindig többet veszek).

Innentől viszont jött a rizs. Sok rizs. Négyes tűvel álltam neki, mert azzal jött ki a kötéspróba, de ez hibának bizonyult. 

Kész volt az alja, a nyaka és az egyik karja, mikor kiderült, hogy ez bizony szűk meg rövid meg minden. A másik karját már 4,5-essel kötöttem, sokkal jobb lett.

Ekkor tartottunk január elején. És nagyon elegem volt belőle, mert milyen dolog, hogy kétszer kell megkötni, hogy egyszer jó legyen?

Innentől jött az a rész, hogy hetekre félretettem, aztán elő-elővettem újra meg újra. Elkészült mindkét ujja, lebontottam a nyakát és újrakötöttem egy nap alatt, lebontottam az alját és megint félretettem hetekig... Nagyon utáltam ezt a sok rizst kötni. Mert a rizskötés lassú dolog. Vagy csak én nem vagyok még elég rutinos. Továbbá a rizskötés zabálja a fonalat.

Két hete nekiálltam a megkezdett kézimunkáknak ahelyett, hogy egy sokadikat kezdtem volna inkább, akkor ez volt az egyik első, amit befejeztem. Az ujjaihoz hozzákötöttem még 30-30 sort, hogy visszahajthatós legyen. Illetve hagytam rajta egy lukat is, hogy egyben csuklómelegítőnek is jó legyen, nekem már 14 foktól lefele fázik a kezem.

A minta jól követhető, és nem utolsósorban varrás nélküli. Kicsit változtattam itt-ott rajta, például az ujja végén a kivágás, vagy hogy az ujján a nem-rizs részt fordítottal kötöttem és nem simával (egyszerűen így tetszett jobban).

No meg végül nem kötöttem hozzá kapucnit, de nem hiányzik.
 

Érdemes nyáron végezni a vastag dögmeleg gyapjúpulóverekkel, már csak annyiból, hogy sokkal hamarabb megszárad. Éppen 28-30 fok volt kinn, így csupán két nap kellett neki. :-D

Most várhatok pár hónapot azzal, hogy hordjam rendeltetésszerűen, de addig is örülök, hogy kész van végre. Jöhet a többi.

Adatok:
Minta: Winter Shiver
Fonal: Kiss the Frog Hood Firefly (narancssárga) és Kirwan (sötétzöld) színekben, 5 illetve 6,5 gombolyag
Tű: ötös az elejéhez-hátához, négy és feles a többihez
Gombok: a Röltexből

2017. máj. 23.

kisszoknya újból

Mert a lánygyerekeknek általában sok szoknya kell. Én is ilyen voltam, ha jól emlékszem, a lányom is majdnem minden nap vesz föl szoknyát (is).
Most futó program nekem a rengeteg félbehagyott projekt felszámolása, hát mit mondjak, nem kevés van még. Egyik gyors sikerélmény volt ezt befejezni. Megvarrtam talán egy éve vagy még több, félig körbe volt horgolva egyszer, két óra volt maximum befejezni.

A lány boldog vele, a folt se zavarja a hátulján (ami nem tudom, honnan került oda). Játszósszoknyának tökéletes.

2017. máj. 17.

mi kellene a boltból?

Napközben, mikor itthon vagyunk, főzök, miegymás, olyankor szoktam szembesülni vele, hogy ha valami hiányzik. Ma például azért nem császármorzsa lesz ebédre, mert nincs itthon gríz. 
Jó megoldás lenne, ha fogok egy fecnit és fölírom rá - csak az a tapasztalat, hogy a fecni nem lesz meg, mire kellene. Amikor a bevásárlólistát írjuk, akkor meg nyilván nem jut eszünkbe semmi, ami nap közben hiányzott. (Így nem lesz jövő héten se császármorzsa ebédre.)
(Mindenféle okostelefonos izéket ne is ajánljatok, még kiválóan működik a tizenhárom éves Nokiám és még mindig azt használom.)

Ezért most lett a hűtőre egy bevásárlólista. (Az ötlet ezúttal saját, bár a neten is biztos számtalan hasonló található.)
Kevés dolog kellett hozzá: mágneslap, öntapadós címke, filctoll, olló meg alkoholos filc.

Kiszíneztem a címkéket, hogy azért valamennyire külön legyen egymástól a padlizsán meg a fogkrém.

Nyomtathattam volna, persze, úgy biztos szebb. Csak nyomtatónk sincs itthon.

Fölragasztottam a címkéket a mágnesre, szétvágtam a mágnest és mehetett a hűtőre. A vagdosást nem bíztam másra, a pakolást igen.

Hagytam néhány üreset is, mert biztos van olyan dolog, ami nem jutott eszembe.

Aztán kicsit rendet raktam a hűtőre került dolgok között. Alul van művészi összevisszaságban, ami éppen nem kell, de szokott kelleni.

Fölül meg a lényeg.

Ha a kölkök nem rendezik át játszásiból, még működhet is. Ellenkező esetben minden héten fogkrémes cukkinit eszünk banánnal.