visible mending

 Azért szeretem így, láthatóan megjavítani a dolgokat, mert nagyon élvezem, hogy szabad kezet kapok, hogy nem kell pont megfelelő árnyalatú cérnát vadászni a Röltexben, ha nincs olyan színű anyagmaradék, használok másikat, ami van, és ha kicsit csálé lesz valahol, akkor az nem bug, hanem feature.

Az ősszel több dolgot is megjavítottam így. Az egyik a gitárom tokja, ami évek óta lyukas volt alul és felül, a vállpántjai pedig nem voltak rendesen felvarrva. Jóbarátom, a varratbontó segítségével kibontottam az eredeti varrásokat, varrtam hozzá pótanyagot, felvarrtam a vállpántokat, és némi anyázás kíséretében visszavarrtam az egészet. Az egyik oldalról olyan, mint minden második gitártok, a másik oldalról viszont könnyen fölismerhető.

A lukas farmerekről már írtam egy éve. Volt egy harmadik is, amin már túl sok lyuk volt, azt is megjavítgattam. Most lusta voltam bohóckodni a folttal meg tűvel-cérnával, gyorsabb megoldást választottam. Az egyik szára még nem volt lyukas, azt csak megerősítettem: alátettem egy régi lepedőből vágott téglalapot, és varrógéppel átvarrtam, ahogy sikerült. Oda-vissza, keresztül-kasul.
A másik lyukra horgoltam egy hópihét a Crochet Snowflakes Step-by-Step c. könyvből, és fölöltögettem rá.
Az alja már majdhogynem darabokban volt néhol. Maradék anyagot varrtam rá.

Ha így folytatom, a végén csak ilyen össze-vissza foltozott nadrágaim lesznek. Igazából nem zavar különösebben, mivel használhatóak és vidámak.

sárga pulóver csíkos ujjakkal

Az évek során elég sok fonal gyűlt össze itthon. Egy ideje nem veszek újat, próbálok csak abból kötni, ami van. Mindenféle maradék merino volt már, de egyikből se annyi, hogy egy teljes pulóver kijöjjön belőle, összesen viszont elég volt egy felnőtt pulóverre. Nem használtam létező mintát, inkább "ahogy sikerül"-alapon belevágtam, lesz, ami lesz. Ez lett belőle. És mivel csíkos az ujja, nem untam kötni, így végre egyszer elég hosszú lett.

 

Adatok:
Minta: saját
Fonal: maradék Drops Merino ExtraFine és Rial Filati Merino Soft
Tű: főleg 3,75-ös, a passzékhoz 3,25

szuperhősös karanténkendő

Tavaly alig kézimunkáztam, pár hónapja kezdtem el újra kötni. Elsősorban a megkezdett dolgokat szeretném felszámolni. (Aztán meg majd a meglevő fonalkészletet.)

 

Ezt a kendőt 2019 októberében kezdtem, azóta néha kötöttem hozzá kicsit, most azért ezt fejeztem be, mert kellene másra a 4,5-es kötőtű. :-D Folyamatosan van egy rakás megkezdett kézimunkám, mindig azt folytatom, amelyikhez épp kedvem van, és ha egyikhez sincs, simán elkezdek még három másikat. Viszont azért vannak saját szabályaim, például másik kötőtűt nem veszek új projekthez, ha van megfelelő méretű kötőtű itthon, meg megkezdett kötést másik tűre nem teszek át, hogy aztán azon pihenjen félbehagyva. Így hát inkább folytattam a múlt hónapban, és végül befejeztem a hétvégén. (És mivel 80 cm hosszú csak a kötőtű, a végén derült csak ki, hogy ez mégis mekkora nagy lett.) A maradék fonalból lehet, hogy egyszer lesz hozzá sapka is.

Bár ez egy aránylag unalmas, végig lustakötéssel készült kendő (kiválóan lehet mellette olvasni), ebből is tanultam több dolgot:

- megoldható a javítás, ha pár sorral korábban elrontottam a szaporítást

- ha fordítottal kötök lustát, akkor egy egész számmal kisebb kötőtű lesz jó, különben túl laza lesz a végeredmény (a minta egyik részét fordítottal kell kötni)

Adatok:

Minta: Wonder Woman Wrap by Carissa Browning

Fonal: Kacskaringó Barka Tenger

Tű: 4,5mm, a fordított részhez 3,5mm

mert nekem mindig fázik a kezem

Még tavasszal, az első lezárások alatt írta instagramon az egyik angliai hölgy, hogy na most (=akkor) van az ideje elővenni azokat a bizonyos drága, kézzel festett, valami különlegesre tartogatott fonalakat. Persze nekem is van pár motring ilyesmi, még a boldogabb időkből, mikor lehetett fonalfesztiválokra meg gyapjúnapokra járni. Előkotortam az egyiket, azzal a céllal, hogy ebből bizony ujjatlan kesztyű lesz. De rendes, aminek csak az ujjvégei hiányzanak.

Ilyet sose kötöttem még, de gondoltam, csak nem lehet bonyolult. Persze vagy ötödszörre sikerült eltalálni az elején a szemszámot, de onnantól aránylag gyorsan ment. Közben elég gyakran felpróbáltam és jegyzeteltem is hozzá, hogy a másik felét könnyű legyen majd megkötni.

Egy hét alatt megvolt a jobb kézre való (belekötöttem egy "gyűrűt" a gyűrűsujjára, hogy tudjam, ez a jobb), aztán nem kezdtem el a másik felét. Mert SSS (=second sock syndrome).

Viszont kezd annyira jó idő lenni, hogy szívesen költözzek ki a kertbe dolgozni, így a múlt héten elővettem a tavalyi jegyzeteimet és megkötöttem a másik felét is. A jegyzeteket kiválóan tudtam követni, amivel viszont nem számoltam, az az, hogy tavaly a 3mm-es tűvel lazábban kötöttem, mint idén, így a bal kesztyű kicsit kisebb lett, és ezen a blokkolás se segített. Sebaj, most már így marad.

(Note to self: vagy párhuzamosan kötni a két fél kesztyűt, vagy rögtön egymás után.)

A jegyzeteimet nem teszem közzé, ez úgyis az én kezemre lenne való. Lehet, hogy használom később is majd.

A kesztyűt viszont megtartom, és aktívan használni fogom.

Adatok:
Fonal: a tarka Anettől az egyik Gyapjúnapról (még egyszer köszi!), meg maradék Drops Baby Merino
Tű: 3mm (bár a balost 3,25-össel kellett volna kötni)
Minta: saját

no, malacok?

A fiúgyermek közölte ősszel, hogy szeretné, ha kötnék neki egy új pulóvert. Kerestek mintát a sapkáikhoz az AlterKnitből, köztük találta a kakiló malacokat, és ilyet szeretett volna a sapkájára. De nem voltam hajlandó, így kiegyeztünk abban, hogy a pulóverére kötök neki malacokat.

Most már elég bátor vagyok, hogy kötésminta nélkül is meg merjek kötni (gyerek)pulóvert. Oké, azért volt támpont, megint a Flaxot számoltam át kicsit (nagyon). A színeket a együtt találtuk ki, megbeszéltük, hogy hol legyenek a malacok a kész pulóveren (ezek látszanak a képen), hogy az elején melyik malac kakiljon radioaktívat neonzöldet (hogy könnyű legyen megállapítani, melyik az eleje), aztán belevágtam.

Sokkal tovább tartott, mint szerettem volna, de remélem, jó lesz jövőre is. És rondább lett, mint szerettem volna, tele van csúnyaságokkal, de a tulajdonosa nagyon boldog vele.

Én meg nagyon sokat tanultam belőle. Például:
- a két színnel kötést gyakorolni kellene még, főleg azt, hogy a hátsó lógó szálakat hogyan dolgozzam bele menet közben a kötésbe.
- két színnel kötésnél legalább fél (de lehet, hogy egy egész) számmal kisebb tű lesz jó nekem.
- ha legközelebb ilyesmit akarok kötni, aminek a válla-nyaka részén van a minta, akkor vagy fentről lefele, vagy eleve ott kezdeni ideiglenesen, aztán az ujjait meg a testét onnan lefele, ha kész van a fölső rész.

Adatok:
Minta: Flax nagyon átszámolva, malacok az AlterKnitből
Tű: 4,5mm, a passzékhoz 4mm
Fonal: Barka/Kacskaringó Bonbon

maradékmentés

Ha az ember köt, horgol, varr, akkor óhatatlanul keletkezik egy csomó hulladék. Zavart, hogy ezeket nem tudtam újrahasznosítani eddig. Nem mehetett a kommunális szelektívbe a papírok meg a műanyagok közé, meg a komposztra se.

Eddig az összes, amit kezdtünk vele, az az, hogy lamináltunk néhány könyvjelzőt a gyerekeknek. A kis méretű gyerekrajzokból is tartósítottunk néhányat így, szívesen használják.

A napokban viszont több ötletet is láttam, és hamar nekik is láttam.

Az egyik szintén egy könyvjelző. Először itt, később itt olvastam hozzá leírást. Négy darabot varrtam, pikk-pakk elkészültek, és még gyorsabban elkezdték őket lenyúlni.

A másik meg két ülőpárna. A kölkök sokat játszanak a padlón, és állandó a nyavalygás, hogy mire üljenek (nincs szőnyegünk). Az instagramon láttam, de a hölgy írt blogposztot is belőle, itt olvasható. A mienk ehhez képest kifejezetten gagyi, látványos benne a cipzár meg a varrás sem igen szép. De együtt varrtuk a hatévessel, ez már önmagában jó emlék, illetve egy darabig lesz hova tenni a fonal- és textilmaradékokat a szemetes helyett. Itt jó helyen lesznek.