Még tavasszal, az első lezárások alatt írta instagramon az egyik angliai hölgy, hogy na most (=akkor) van az ideje elővenni azokat a bizonyos drága, kézzel festett, valami különlegesre tartogatott fonalakat. Persze nekem is van pár motring ilyesmi, még a boldogabb időkből, mikor lehetett fonalfesztiválokra meg gyapjúnapokra járni. Előkotortam az egyiket, azzal a céllal, hogy ebből bizony ujjatlan kesztyű lesz. De rendes, aminek csak az ujjvégei hiányzanak.
Ilyet sose kötöttem még, de gondoltam, csak nem lehet bonyolult. Persze vagy ötödszörre sikerült eltalálni az elején a szemszámot, de onnantól aránylag gyorsan ment. Közben elég gyakran felpróbáltam és jegyzeteltem is hozzá, hogy a másik felét könnyű legyen majd megkötni.
Egy hét alatt megvolt a jobb kézre való (belekötöttem egy "gyűrűt" a gyűrűsujjára, hogy tudjam, ez a jobb), aztán nem kezdtem el a másik felét. Mert SSS (=second sock syndrome).
Viszont kezd annyira jó idő lenni, hogy szívesen költözzek ki a kertbe dolgozni, így a múlt héten elővettem a tavalyi jegyzeteimet és megkötöttem a másik felét is. A jegyzeteket kiválóan tudtam követni, amivel viszont nem számoltam, az az, hogy tavaly a 3mm-es tűvel lazábban kötöttem, mint idén, így a bal kesztyű kicsit kisebb lett, és ezen a blokkolás se segített. Sebaj, most már így marad.
(Note to self: vagy párhuzamosan kötni a két fél kesztyűt, vagy rögtön egymás után.)
A jegyzeteimet nem teszem közzé, ez úgyis az én kezemre lenne való. Lehet, hogy használom később is majd.
A kesztyűt viszont megtartom, és aktívan használni fogom.
Adatok:
Fonal: a tarka Anettől az egyik Gyapjúnapról (még egyszer köszi!), meg maradék Drops Baby Merino
Tű: 3mm (bár a balost 3,25-össel kellett volna kötni)
Minta: saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése