2021. nov. 24.

visible mending

 Azért szeretem így, láthatóan megjavítani a dolgokat, mert nagyon élvezem, hogy szabad kezet kapok, hogy nem kell pont megfelelő árnyalatú cérnát vadászni a Röltexben, ha nincs olyan színű anyagmaradék, használok másikat, ami van, és ha kicsit csálé lesz valahol, akkor az nem bug, hanem feature.

Az ősszel több dolgot is megjavítottam így. Az egyik a gitárom tokja, ami évek óta lyukas volt alul és felül, a vállpántjai pedig nem voltak rendesen felvarrva. Jóbarátom, a varratbontó segítségével kibontottam az eredeti varrásokat, varrtam hozzá pótanyagot, felvarrtam a vállpántokat, és némi anyázás kíséretében visszavarrtam az egészet. Az egyik oldalról olyan, mint minden második gitártok, a másik oldalról viszont könnyen fölismerhető.

A lukas farmerekről már írtam egy éve. Volt egy harmadik is, amin már túl sok lyuk volt, azt is megjavítgattam. Most lusta voltam bohóckodni a folttal meg tűvel-cérnával, gyorsabb megoldást választottam. Az egyik szára még nem volt lyukas, azt csak megerősítettem: alátettem egy régi lepedőből vágott téglalapot, és varrógéppel átvarrtam, ahogy sikerült. Oda-vissza, keresztül-kasul.
A másik lyukra horgoltam egy hópihét a Crochet Snowflakes Step-by-Step c. könyvből, és fölöltögettem rá.
Az alja már majdhogynem darabokban volt néhol. Maradék anyagot varrtam rá.



Ha így folytatom, a végén csak ilyen össze-vissza foltozott nadrágaim lesznek. Igazából nem zavar különösebben, mivel használhatóak és vidámak.