Minden résztvevőnek volt egy rongya, azt telepakoltuk mindenfélével (a teljesség igénye nélkül: hagymahéj, varjútövis, fagyalbogyó, nárciszvirág, sáfrányos szeklice, brazilfapor, fekete tea, cékla, lilakáposzta, rózsavirág, dióburok, ribizliszörp maradéka...).
Rátettük az előzőleg Anna által előkészített fonalat, aztán rászórtuk a maradék mindenfélét.
Összekötöttük kedves kis batyukba.
Aki nem vett gumikesztyűt, az utána mehetett alaposan kezet mosni.
Három órára gőz fölé kerültek a csomagok. Addig kötöttünk, horgoltunk meg beszélgettünk.
Hazavitte ki-ki a magáét. Másnap reggelig még vártunk, akkor bonthattuk csak ki.
A fél lavórnyi maradékot eltettem a következő festéshez, hátha.
Ma reggelre megszáradt. Maradtak benne eredeti seszínű részek, kicsit csalódott voltam miatta. Aztán megbékéltem vele, mert eszembe jutott, hogy nyáron Amsterdamban hasonló színeset nem vettem (Hedgehog Fibres: Skinny Singles Where Is My Bike fantázianevű fonal), hurrá, van sajátom. :-)
Délelőtt fölgombolyítottam, közben kipotyogott belőle a maradék tea meg miegyéb. A söprögetést meg elvégezte a kétéves, erre tartjuk. :-)
Helyre kis gombolyag lett. Megtalálja majd a mintát is magához egyszercsak.
Nagyon jól éreztem magam szombaton, és jó volt kipróbálni megint valami újat.
Ó de jó neked! Nézegettem FB-n az eseményt, de még esélyem sincs eljutni ilyen helyekre. :-))
VálaszTörlésAzt lehet tudni, miért nem fogta meg mindenhol a fonalat?
Hát ez egy jó kérdés... De mondta Anna, hogy nagyon sok izét tegyünk rá, nem hallgattam rá. :-)
TörlésKülönben nem nehéz, otthon is könnyen kipróbálható! Majd kísérletezek még én is, aztán tudósítok.