Ellenálltam.
Fura dolog, de kevés horgolt dögöt készítettem a saját gyerekeimnek. Az ember azt hinné, hogy ellepnek minket ezek itthon. Csak sajnos nagyon utálok ilyesmit csinálni.
Most viszont összeszedtem magam. A nagyobbik beteg volt, egy hétnyi kórházi kezelésre szorult. Neki is sok volt meg nekem is, és mikor nem én voltam benn vele, akkor horgoltam meg az ő nyulát. Nyugiterápia nekem, gyógynyúl neki.
A kisebbik is mondta, hogy neki is kell egy (naná). Legyen, miért ne. Megígértem neki, hogy mikor hazajövünk, megcsinálom az övét is. Mikor elkezdtem, onnantól átlagosan óránként kérdezte, hogy kész van-e már.
Nagyon népszerűek lettek ezek a nyulak itthon. Mondjuk a kölkök nehezményezték, hogy nincs kezük meg szájuk, de aztán beletörődtek ebbe.
A nagyobbik rögtön játékra fogta a kórházban: a Répa nevet adta neki, és egész este azt hallgattuk, hogy mennyire éhes a nyúl.
A kisebbik meg össze-vissza rohangált vele a kertben, meg megetette pitypanggal.
Sőt mindketten ezekkel alszanak újabban. Ami a kisebbiknél nagyon nagy szó.
Tavaly is volt hasonló kórházas körünk, akkor labda készült nekik. A kisebbik azóta is alszik a sajátjával (a színesebbik), a lány meg csak egyszer-kétszer veszi elő az övét.
Adatok:
Nyúl:
Minta: Rattle bunny two-legged
Fonal: Steinbach Capri
Tű: 3,5-es
Labda:
Minta: saját - de nem egy nagy wasistdas, egy gömb és kész
Fonal: Steinbach Capri duplán fogva a színesebbiknél és Müller Samba szintén duplán a nagyobbiknál
Tű: négyes meg hetes
A nyulak nagyon szeretik ám a pitypangot! :)
VálaszTörlésTudom, ezért vittük ki őket a kertbe, mert éhesek voltak, és pitypangból nincs hiány :-)
Törlés