Nagyon szeretem a vászonszatyrokat. Nekem is van egy pár, most nyáron ajándékba varrtam hármat (meg akkor még egyet magamnak). Az egyik egyszerű pöttyös lett,
a másik háromra viszont a gyerekek rajzait nyomattam rá egy pólónyomós céggel.
Ez az enyém a három közül. A szótárlap a nagypapámtól van, firkapapírnak adta a gyerekeknek, a fiam meg a papírok feliratos részére rajzol szívesebben. A másik felén meg a királylánycica van.
Ez a példány vagy fél éve készült, azóta nyúzom, semmi baja. A procionos workshopon festett vászonból varrtam.
Zsebkendő: régi adósság magam felé a papírzsebkendőt textilre cserélni. A családban volt már rá példa, mindkét nagypapám ilyet használt. Magamnak vettem a Röltexben, a gyerekek is rögtön lelkesek lettek, hogy nekik is kell. Persze nem lenne szívük azokba a kedves mintákba orrot fújni, amik kaphatók, így az lett a megoldás, hogy választottak vékony pamutvásznat, és varrtam nekik abból. Ezt használják azóta -- rendeltetésszerűen, nem babatakarónak, ahogy a korábbiakat.
Náthánál is teszteltük, és már így három hónap után is látványosan kevesebb papírzsebkendő fogy, mint eddig.
Illetve a szalvéták. Tartoztam ezzel a képpel: így néznek ki a mosható szalvétáink több, mint egy év használat után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése