2017. ápr. 13.

variációk butanyúlra

Mikor pár hónapja készült a kétlábú az unokaöcsémnek, az enyimek rögtön közölték, hogy nekik is kell ilyen.
Ellenálltam.
Fura dolog, de kevés horgolt dögöt készítettem a saját gyerekeimnek. Az ember azt hinné, hogy ellepnek minket ezek itthon. Csak sajnos nagyon utálok ilyesmit csinálni.

Most viszont összeszedtem magam. A nagyobbik beteg volt, egy hétnyi kórházi kezelésre szorult. Neki is sok volt meg nekem is, és mikor nem én voltam benn vele, akkor horgoltam meg az ő nyulát. Nyugiterápia nekem, gyógynyúl neki.

A kisebbik is mondta, hogy neki is kell egy (naná). Legyen, miért ne. Megígértem neki, hogy mikor hazajövünk, megcsinálom az övét is. Mikor elkezdtem, onnantól átlagosan óránként kérdezte, hogy kész van-e már.

Nagyon népszerűek lettek ezek a nyulak itthon. Mondjuk a kölkök nehezményezték, hogy nincs kezük meg szájuk, de aztán beletörődtek ebbe.

A nagyobbik rögtön játékra fogta a kórházban: a Répa nevet adta neki, és egész este azt hallgattuk, hogy mennyire éhes a nyúl.
A kisebbik meg össze-vissza rohangált vele a kertben, meg megetette pitypanggal.
Sőt mindketten ezekkel alszanak újabban. Ami a kisebbiknél nagyon nagy szó.

Tavaly is volt hasonló kórházas körünk, akkor labda készült nekik. A kisebbik azóta is alszik a sajátjával (a színesebbik), a lány meg csak egyszer-kétszer veszi elő az övét.

Adatok:
Nyúl:
Minta: Rattle bunny two-legged
Fonal: Steinbach Capri
Tű: 3,5-es

Labda:
Minta: saját - de nem egy nagy wasistdas, egy gömb és kész
Fonal: Steinbach Capri duplán fogva a színesebbiknél és Müller Samba szintén duplán a nagyobbiknál
Tű: négyes meg hetes  

2017. márc. 31.

otthonszépítés saját kezűleg (CsKM)


Nagyon sokat gondolkodtam ezen a témán, így (is) történhetett, hogy ez megint a hónap legvégére maradt. Meg kép nélkül.

Sokat kézimunkázom, de itthon valahogy mégse jellemzőek a kézzel készített dolgok. Egy-két dolog azért előfordul, de kapásból csak a konyhai lámpabúrát tudnám fölsorolni. Úgy alakult, hogy még egy darab horgolt takarónk sincsen. (Kötött van kettő is, de azokat nem én követtem el.)

Most visszanéztem, hogy mi szerepel itt lakásdekoráció címke alatt, és mégiscsak vannak dolgok! Csak a többség nem kézimunka. Valószínűleg azért, mert azokkal sokat kell pepecselni, és mint az öcsém rámutatott a napokban, én szeretem félbehagyni a dolgokat, nem fő erősségem a kitartás.
Na majd jól megmutatom, hogy mégiscsak megy a befejezés is.

2017. márc. 21.

itt a...

Érzem, hogy lassulok. Amellett, hogy a természet ébred és egyre több zöld a kertben, én is egyre többet állok meg ezekre rácsodálkozni. Meg nem kapkodok annyira. Például sokkal könnyebb lenne behajítani a kimosott ruhát a szárítógépbe, de inkább újra rászokom a teregetésre. Jól esik. A száraz tavaszillatú ruhákat behozni is teljesen más hangulatú.

Régebben úgy voltam vele, hogy nekem onnantól van tavasz, mikortól kivirágoztak a mandulafák. Hetek óta figyelem a szomszéd utcában levőt, hogy hol tart már.

Közben viszont suttyomban életre kelt egy csomó minden a kertben - eddig sose volt alkalmam ezeket ilyen közelről figyelni, ilyen hamar észrevenni. Vannak ibolyák, krókuszok, kankalinok. A jácintok is már előkészítették a virágaikat. A tulipánok előbújtak, a leveleik közé gyűjtik az esővizet. (Szép és fotózhatatlan.) A gyümölcsfák rügyeznek, az örökzöldek is megmutatták a színesebb oldalukat. Elszalad előlünk egy-két gyík, és tegnap kimentettem egy katicát is a pocsolyából.



Pár napon belül meg csak kivirágzik a mandulafa is.

2017. márc. 13.

700 méter tarkaság

Szombaton fonalat festettünk növényekkel Annás szervezésében. Érdekelt nagyon, hogy hogyan is működik ez, a zacskós festékkel már próbálkoztam (igaz, hogy csak lepedőt batikoltunk vele a gyerekeknek). Színes fonalat készítettünk, nem egyszínűt. 

Minden résztvevőnek volt egy rongya, azt telepakoltuk mindenfélével (a teljesség igénye nélkül: hagymahéj, varjútövis, fagyalbogyó, nárciszvirág, sáfrányos szeklice, brazilfapor, fekete tea, cékla, lilakáposzta, rózsavirág, dióburok, ribizliszörp maradéka...).


Rátettük az előzőleg Anna által előkészített fonalat, aztán rászórtuk a maradék mindenfélét.

Összekötöttük kedves kis batyukba.

Aki nem vett gumikesztyűt, az utána mehetett alaposan kezet mosni.

Három órára gőz fölé kerültek a csomagok. Addig kötöttünk, horgoltunk meg beszélgettünk.

Hazavitte ki-ki a magáét. Másnap reggelig még vártunk, akkor bonthattuk csak ki. 

A fél lavórnyi maradékot eltettem a következő festéshez, hátha.

Ma reggelre megszáradt. Maradtak benne eredeti seszínű részek, kicsit csalódott voltam miatta. Aztán megbékéltem vele, mert eszembe jutott, hogy nyáron Amsterdamban hasonló színeset nem vettem (Hedgehog Fibres: Skinny Singles Where Is My Bike fantázianevű fonal), hurrá, van sajátom. :-)

Délelőtt fölgombolyítottam, közben kipotyogott belőle a maradék tea meg miegyéb. A söprögetést meg elvégezte a kétéves, erre tartjuk. :-)

Helyre kis gombolyag lett. Megtalálja majd a mintát is magához egyszercsak.

Nagyon jól éreztem magam szombaton, és jó volt kipróbálni megint valami újat.

2017. febr. 26.

lakatlan szigeten? (CsKM)

A CsKM ("csak kötök és mesélek") februári témája az, hogy mi lenne az az öt kézimunka-kellék, amit magammal vinnék egy lakatlan szigetre. 
Én sajnos túl földhözragadt vagyok ehhez a témához, mert nem tudom elképzelni, hogy a lakatlan szigetemen nekiálljak kötni... Ezért kicsit átfogalmazom magamnak a kérdést. 
Nekem mostanában az is lakatlan sziget lenne, ha nem lenne a közelben gyerek meg háztartás, úgyhogy nézzük, mit lenne az az öt dolog, amit magammal vinnék egy kézimunkás hétvégére, ahol semmi mással nem kell foglalkoznom.
- egy nagy gombolyag fonal - mert enélkül nem lehet
- körkötőtű
- horgolótű (javítani a szemeket visszamenőleg)
- esetleg egy olló
- meg az e-olvasó.
A legutolsó azért, mert azon van a minta, az utóbbi időben nem nyomtatom ki, csak amit nagyon muszáj. No meg azért se árt, mert ha nem ugrál rajtam éppen senki, akkor sokszor előfordul, hogy kötés közben olvasok is.

Hát valahogy így.

2017. febr. 2.

ezek inkább viharfelhők a naplementében

...már ami a színeit illeti. (A minta neve Frozen Skies.)

Nem akartam én most kendőt kötni, nem terveztem. Csak jött.

Úgy kezdődött, hogy volt piros fonalam (Malom), amivel semmi tervem nem volt egyelőre, valaki másnak viszont szüksége volt rá. Cseréltünk, ő nekem adta a narancssárgáit, amilyen viszont nekem nem volt. A szín meg annyira tetszett, hogy el se jutottam addig, hogy elrakjam a fiókba a többi várakozó gombolyag közé, hanem fölmarkoltam a kezem ügyébe eső kötőtűt, meg előszedtem az első szembejövő csíkoskendő-mintát és nekiálltam.
(De először megtanultam a cable cast ont.)

Az első két gombolyag után így állt:

A második két gombolyag vége felé kiterítettem egyszer lefotózni, a kisebbik rögtön odament a szétszedhetős rakodógépével, hogy bele kell szúrkodni a dolgokat a kiterített kötésbe. Csak tudnám, kitől tanulta...

Nagyon jól esett most ez a kötés, nem kellett gondolkozni rajta, a nagyja lusta, pihentetett, kikapcsolt. És erre nagy szükségem volt most.

Kedd este kész lett,

szerdán blokkoltam és megszáradt, ma meg fölavattam reggel. Nagy, puha, meleg, kényelmes. Pont ilyent szerettem volna, hogy ne fázzon a nyakam.



Adatok:
Minta: Frozen Skies by Alla Saenko
Fonal: Barka Malom (szeklice meg lámpás fedőnevű színek)
Tű: 4mm

És most befejezem a kesztyűt.

2017. jan. 25.

legfrissebb tudományom (CsKM)

CsKM? Az mi?
A CsKM annak a rövidítése, hogy "csak kötök és mesélek".

Jó néhány blogot olvasok. Köztük Egészen Panka oldalán volt ez a játékfelhívás. Mivel én általában a kész dolgokról írok, kifejezetten tetszett az ötlet. 
Röviden: Panka minden hónap elején megad egy témát, arról írnak azok, akik akarnak. Ennyi az egész.

Januárra az jutott, hogy kinek mi a legfrissebb tudománya.
Hát, én kötni tanulok. Jó, lehetne azt mondani, hogy "de Orsi, te már tudsz kötni!". Részben igaz is, de másrészről annyi mindent lehet tanulni még ebből is, amit nem tudok!
Kicsit csalok rögtön így az elején, mert legutóbb egy kezdést tanultam a remek jó tankönyvemből, a cable cast on nevűt. De ez nem kifejezetten látványos, meg az eggyel azelőttire vagyok inkább büszke.
Az pedig a két színnel kötés úgy, hogy egyszerre vezetem mindkét fonalat a bal kezemen.

Az egésznek az volt az apropója, hogy meg kellene kötnöm egy kesztyűt. A kámeásat, amit Lady_L már megkötött. És nagyon nem haladt. A remek jó technikámmal pedig (miszerint egy szemet lekötök az egyik színnel, fölveszem a bal kezemre az új fonalat, lekötök két szemet, megint fonalat cserélek ésígytovább) már egy egész pulóvert kötöttem. Életem első pulóverét. Gimnazista voltam akkor, nagyon tetszett ez a minta (izlandi, és éppen Izland-mániás korszakomat éltem), hát megkötöttem. Igaz, hogy két év telt el a kezdése és a befejezése között, hogy nem csináltam kötéspróbát (mert minek az? Hát le van írva, hogy hanyas tűvel kösse az ember, nem?), hogy többször nagyon untam és félbehagytam, hogy lassan haladt... de elkészült. Most hordom is, hogy ilyen hideg van.

Revenons à nos moutons!
Ősszel nekiálltam a kesztyűnek.

Viszont tisztán látszott, hogy soha ebben az életben be nem fogom fejezni ezzel a remek lassú kötéssel. Talán ha két-három sorig bírtam úgy. Aztán november elején pár napig beteg voltam, és ráértem. Akkor elegem lett, és azt mondtam, hogy nem igaz, hogy ez nekem nem megy normálisan. Lázas voltam éppen (az nálam szökőévente egyszer fordul elő), mikor addig próbálkoztam, míg sikerült.

Lassan halad, de haladgat. Lassan, mert ez nem egy olyan, aminek fejből megy a mintája (sajnos képtelen vagyok fél sornál többet megjegyezni belőle, és egyszerűen nem állt még rá a szemem, hogy logikus legyen és menjen minta nélkül), meg vékony tűvel kötöm (2,5-ös), és hamar elfárad benne a kezem. No meg oda kell rá figyelni, nem szeretem sor közben félbehagyni, és így nap közben, mikor ébren vannak a gyerekek, inkább neki se állok.


De megkötöm, be fogom fejezni, mert egyrészt megígértem, másrészt nem igaz, hogy egy pár kesztyű kifog rajtam.