2013. dec. 27.

horgolt fülbevaló

Az úgy volt, hogy megbeszéltem Eszterrel, hogy én szeretném neki adni az első fülbevalóját. Viszont nem találtam olyat, ami (szerintem) tetszett volna neki, így "kénytelen voltam" készíteni egyet. Hát ennyire futotta.

Ebből a leírásból dolgoztam, és Coats Puppets fonalból, 1,5-ös tűvel készült. Ezen kívül fekete cérnát és 48 darab sárga gyöngyszemet használtam föl hozzá.

2013. dec. 26.

a csipkefogú kiskrokodil


Eszterről kiderült, hogy szerinte is jó fejek a krokodilok. A cuki műanyagkrokodilok legalábbis biztosan azok. De sajnos nem árultak éppen olyan csodás fürdőskrokodilt a játékboltban, ami nekünk van, volt viszont egy nem bonyolult horgolásmintám, amit egyszer már elkezdtem megcsinálni, csak valamiért akkor nem jutottam a végére.

Pedig ez se nehéz, ehhez is csak a rövidpálcát és a szaporítást meg a fogyasztást kell ismerni (meg persze tudni kell körben horgolni).
Annyit módosítottam a mintán, hogy az enyémnek nem ilyen nagy fehér gülüszeme lett, és a fogait is horgoltam. A filccel még nem barátkoztunk össze.



Adatok:
Fonal: Steinbach Capri, zöld és piros színekben, illetve vékony horgolócérna a fogához
Horgolótű: kb. 3,5-4 mm-es lehet; a fogához a 0,75-ös csipkehorgolótűt használtam
Tömőanyag: továbbra is a párna belseje

(Egyébként meg érdemes körülnézni azon az oldalon, ahonnan ennek a mintája van, annyira jópofa dolgok vannak ott! Meg egy csomó mindenhez van leírás is, fogok még szerintem onnan ötleteket venni!)



2013. dec. 18.

Huba - Kázmér nélkül


Az egész azzal kezdődött, hogy tavaly ősszel Izolda kikarcolt egy képet a Molyra egy linkkel, ahol egy filcből varrt Huba leírása szerepelt. Azóta motoszkált bennem, hogy kéne varrni ilyet.

Idén ősszel vettem is hozzá narancssárga anyagot, elő is rajzoltam, de már kiszabni nem kezdtem el, nem volt kedvem ahhoz a részhez, hogy kézzel fölvarrjam az összes csíkot rá.

De úúúgy szerettem volna készíteni valahogy egy ilyen tigrist Izoldának! Szóval beírtam a gugliba, hogy crochet Hobbes, és így jutottam ehhez a leíráshoz. Annyira megtetszett, meg úgyis horgolhatnékom van mostanában, hogy másnap szaladtam is fonalat venni, és rögtön neki is kezdtem.

Az első meglepetés akkor ért, mikor elkészült az egyik keze. Te jó ég, ez ekkora nagy lesz? Oké, a képen nagynak tűnik, de élőben is ilyen nagy lesz? Igen, tényleg elég nagy lett. Darabokban belepi az egész laptopot.

Viszont nagyon könnyű volt elkészíteni, nem kell hozzá túl sok tudás, csak a magic ring (amit linkeltem a csikesz leírásánál is), a rövidpálca, meg hogy tudjon az ember szaporítani meg fogyasztani. Inkább ijesztően nehéznek tűnik, de egyáltalán nem az! (Ld. még Lady_L buzdítását ebben a témában, ennél jobban nem lehet összefoglalni.)
Annyi különbözik a leíráshoz képest, hogy a szemét és az orrát is horgoltam.


Adatok:
Fonal: Steinbach Eroica, összesen 3 gombolyag (egy-egy minden színből) elég volt, bár a narancssárgából alig maradt.
Horgolótű: kb. 3,5-4 mm-es lehet (igazából fogalmam sincs, hanyas a horgolótűm, örökölt darab)
Tömőanyag: egy ikeás párna belseje






Ezek után négy dologban biztos vagyok:
1. ebből nem vállalok sorozatgyártást,
2. Kázmért se fogom meghorgolni,
3. tényleg nekem is el kell olvasnom az összes megjelent Kázmér és Huba képregényt,
4. soha többet nem félek a horgolt állatokba belekezdeni, csak azért, mert bonyolultnak látszanak.

2013. dec. 17.

Pelbárt, a pici póni

Algernonnal valahogy mindig belebotlunk a My Little Pony: Friendship is Magic figuráiba. Így nem volt kérdés, hogy ha találok leírást, horgolok neki egy pónit.
Találtam leírást, és lett póni.


Szóval bemutatom nektek Pelbártot, a nemlétező pici pónit.


A színei nem autentikusak (direkt), semmi különleges képességgel nem rendelkezik, csak a szeme túl nagy a testéhez képest.
Meg se tudja védeni magát egy kiskorúval szemben.


Tud viszont elhagyatottan heverészni az út szélén,

és vágyakozva tekinteni a laposkastélyra, hátha oda befogadják. (Nem fogadták be. De a történet happyenddel végződött: gondos gazdára lelt Algernon személyében.)

2013. dec. 10.

egy kicsit a karácsonyi történetekről

Bár ez a blog elsősorban a mindenféle alkotásaimról szól, azért néha ide fog keveredni egy-egy ajánló is. Mint például most, erre a felhívásra.

Bevallom őszintén, hogy nem szeretem a karácsonyi történeteket. Ahánnyal eddig találkoztam, kevés kivételével számomra mind giccses volt, rózsaszín cukormázzal leöntve, happy enddel meg az ünnepek hatására csodálatosképpen megjavuló emberekkel. De szerencsére azért van egy-két kivétel.

Ha megkérdeznék, hogy melyik a kedvenc karácsonyos könyvem, akkor biztosan Marisa de los Santos És besétált a szerelem című regényét mondanám. Most olvasom másodszorra. Azt szeretem benne, hogy olyan jól el lehet veszni benne, beleburkolózni, mint egy jó meleg pulóverbe. Tipikusan az a könyv, amit olvasva néha rajtakapod magad, hogy nem filmet nézel, hanem fehér papírra nyomtatott fekete betűket olvasol éppen -- annyira jól el lehet képzelni és bele lehet feledkezni.
A történetről nem sokat írnék, nem tudnám jobban összefoglalni, mint a könyv fülszövege, csak legfeljebb több cselekményleírással. És azt azért mégse tenném, mert gondolom, hogy az emberek többsége nem szereti lelőni magának a poénokat (én a kisebbség vagyok, például általában előre megnézem, ki a gyilkos, még mielőtt Poirot papa rájönne).


A filmek közül pedig gondolkodás nélkül az 1995-ös Aludj csak, én álmodom címűt választanám. Nem csak a kedvenc karácsonyi filmem, hanem a legkedvencebb filmem is ez. Akárhányszor meg tudnám nézni, egy-két részét kívülről tudom már, és mindig szurkolok a szereplőknek, bár úgyis tudom a végét.
Hogy miért szeretem? Mert olyan bájos, emberi és kedves, nincsenek benne gonosz szereplők, teljesen követhető a cselekménye egy végigdolgozott nap után, és, bár vagy tizenötször biztos láttam már, de mégis minden alkalommal vissza tudja adni a hitemet, hogy nem is olyan rossz ez a világ, mint amennyire azt el akarják hitetni velünk sokan.

(Második kedvenc karácsonyi filmnek biztos a Love Actuallyt mondanám, mert ahhoz annyi jó emlék köt, elsősorban az, amikor először láttam a csepeli moziban Eszterrel. Örök élmény marad. :-))

A többiek írásai itt vannak összegyűjtve.

2013. dec. 9.

hópelyhek, második felvonás


Még egy kupac hópehely készült a napokban, de most nem a Snowcatcher mintagyűjteményéből (nézzétek meg, érdemes!), hanem a másik blogból, amit szintén negyvenkettő mutatott (köszi, köszi!) vettem a mintát.


Kisebb ugyan, de talán inkább hópehely, mint csipketerítő, és sokkal gyorsabban kész vagyok egy darabbal.

2013. dec. 4.

hópelyhek, első felvonás

Mivel kitört a december, sürgősen nekiálltam ajándékokat készíteni. A következőkben előreláthatólag semmi egyébről nem fogok írni, csak ilyesmiről...

Idén a karácsonyi képeslapok mellé küldök egy-egy horgolt hópelyhet is. Tegnap elkészült három, de még vagy tizet gyártok majd.

(Infó a kíváncsi természetűeknek: fehér horgolócérnából és 0,75-ös tűvel készültek.)

A leírásokat megtaláljátok itt, itt és itt.

2013. nov. 29.

a csikeszekről bővebben

Néhány molynak horgolásztam egy kupacnyi csikeszt, szám szerint tizenhármat.  Nagyon jól mutatnak együtt. :-)

Ha szeretnéd elkészíteni a saját csikeszed, akkor például így is lehet (ha valami nem világos, kérdezzetek nyugodtan!):
Tudni kell hozzá rövidpálcát horgolni, szaporítani meg fogyasztani. A kezdéshez én a magic ring technikát szoktam használni, ha nem ismered, például itt utánanézhetsz.

Kell hozzá egy kevés sárga meg fehér fonal, horgolótű, hímzőtű (aminek nem hegyes a vége, sokkal könnyebb dolgozni vele), meg némi tömőanyag.

A sárga gömböchöz: 
1. sor: magic ringgel kezdünk, abba 6 rövidpálcát horgolunk. (6 szem)
2. sor: minden pálcába 2 pálcát horgolunk. (12)
3. sor: minden második pálcába két pálcát horgolunk. (18)
4. sor: minden harmadik pálcába két pálcát horgolunk. (24)
5-8. sor: szaporítás nélkül horgolunk. (24)
9. sor: minden harmadik és negyedik pálcát összekötjük. (18)
10. sor: minden második és harmadik pálcát összekötjük. (12)
Itt érdemes kitömni.
11. sor: kettesével összekötjük a pálcákat. (6)
A maradék lyukat összehúzzuk a fonal végével, és elkötjük a szálat.

A szárnyból kettő kell:
Szintén magic ringgel kezdünk, abba 6 rövidpálcát horgolunk.
Az első három pálcára horgolunk három pálcát, majd afölé még hármat.
Itt elfordítjuk a munkát, és oldalfelé haladunk tovább, szintén három pálcát horgolunk az eddigi darab oldalára, majd egy levegőszem jön fordulónak. Aztán még három rövidpálca, és egy levegőszem fordulónak. Majd a következő sorban a második és harmadik pálcát összekötjük, és horgolunk egy levegőszemet. Aztán ismét két pálca jön, forduló, majd a következő sorban azt a kettőt is összekötjük.
Egy levegőszem után rövidpálcákkal szépen végighorgoljuk a szárny fölső részét, majd mikor eljutunk a kezdő hat szemhez, elkötjük a szálat. (Érdemes szép hosszúra hagyni a végét, mert a legegyszerűbb ezzel fölvarrni a gömböcre.)

Fölvarrjuk a szárnyakat, eldolgozzuk a fölös szálakat és örülünk a szép új csikeszünknek. :-)

2013. nov. 28.

tyúkanyó csibékkel

A kislányom egy éves születésnapjára varrtam ezt a tyúkanyót a négy kiscsibével. Már abban a korban van, hogy szeret pakolni, ezért úgy gondoltam, pont jó lesz ez neki. És tényleg. A csibéket napjában többször föl kell kutatni,mert mindig elpakolja őket valahova.



2013. nov. 1.

őszi képek

Azért néha előkerül még a fényképező is...



2013. okt. 24.

falvédő

Volt a lánynak falvédője kötött négyzetekből, csak szerette piszkálgatni a szöszös fonalat. Ezért varrtam neki másik falvédőt, kislányost, virágokkal, lepkepillangókkal, zsebekkel az alján. A zsebeket majd telepakolhatja, ha már kinőtte a rácsoságyat, és hozzájuk fér...

2013. okt. 21.

zsiráf és sárkány

(Hogy legyen végre rajz is.)
Ezt Bencének és Fruzsinak rajzoltam ezt az esküvőjükre ajándékba. A zsiráfot Bencének, a sárkányt Fruzsinak, Mantát mindkettőjüknek. :-)

2013. okt. 14.

aranysárga csikesz

Sok szöveg nem kell hozzá... a hétvégén hirtelen felindulásból horgoltam egy csikeszt. (Igen, ez a Harry Potter sorozat kviddicsjátékából a cikesz -- de nekem már csak csikesz marad... még az első kiadású első két kötetem van meg, ott még csikesz volt, teljesen meg voltam lepve, mikor a harmadik kötettől cikesz volt írva… a későbbi kiadásoknál már az első két kötetben is cikeszként szerepel.)

Mintát nem kerestem hozzá, horgoltam, ahogy jött, ötletszerűen, saját kútfejből.

2013. okt. 8.

spathi űrhajó


Van egy remek jó számítógépes sci-fi kalandjáték, ami The Ur-Quan Masters névre hallgat, és én rögtön a legelején föladtam. Vannak viszont lelkes barátaink, akik végigjátszották, és élvezettel szoktak beszélgetni is róla. Amennyit én ismerek a játékból, azt ezekből a beszélgetésekből tudom, meg abból, hogy régebben, mikor a férjem játszott vele, néha néztem, hogy az egyik űrhajóval lövi a másikat.
A mindenféle űrhajók közül nekem a spathi nevezetű népé tetszett a legjobban, ez egyenesen követeli, hogy készítsen az ember egyet magának (vagy az ismerősének, vagy bárkinek). Itt egy kép, hogy lássátok, milyen is:
(a kép innen van)

Lényeg a lényeg, az elmúlt napokban horgolásztam egy spathi űrhajót. A mintát menet közben találtam ki, nem volt egy nagyon bonyolult dolog. (A fonal Steinbach Capri típusú.)
Kiváló csörgő babák számára, a piros űrhajótestben egy rizzsel töltött műanyag kindertojás lakik. Ha elhajítja az ember, jól repül (egy űrhajónál fontos tulajdonság (ld. a legelső képet)), de mikor nincs használatban, kiválóan elheverészik az asztalon:

De mivel van öt kabinja, jól lehet rázni:


Illetve fölfedezni vele a világot.

2013. okt. 7.

amikről nem írtam

... avagy most lelkesen pótlom az elmaradásaimat. Sok van. :-)

Először is horgoltam két könyvjelzőt még tavasszal. Egyet sárga-feketére, kisméretű hugrabugos sálnak,
egyet pedig zsiráf alakúra Bencének (a leírása itt van).

Aztán nem tudom, emlékeztek-e a Pass the Pigs, vagyis Röfipóker nevű társasjátékra? No ennek van egy horgolt verziója, a mintát innen töltöttem le.

 A lány ágya végére varrtam egy kis tárolót is,
ezen kívül egy pénztárcát az egyik molylánynak ez alapján.

Kötni nem sokat kötöttem, csak egy bokamelegítő készült el a kislánynak a napokban.

2013. szept. 23.

...

Kicsit eltűntem, bár gondolom nem hiányoltak itt sokan, nem hiszem, hogy rettenetes mennyiségű olvasóm lenne. :-)
De azért nyáron is készült egy-két dolog, nemsokára mutatok képet azokról is.

2013. jún. 19.

lembas

... azaz tündekenyér.

Ezer éve akartam már ilyet sütni, nem emlékszem, mikor találtam receptet hozzá a neten. Valahogy így szólt:
Hozzávalók:
• 2 1/2 csésze liszt
• 1 ek sütőpor
• 1 csipet só
• 7 ek vaj/margarin
• 1/2 csésze cukor
• 1 tk fahéj
• 1 ek méz
• 1 csésze tej
• 1/2 tk őrölt vanília

 
Elkészítés:
A sütőt 220 fokra előmelegítettem (gázsütőn a 8-as fokozat).
A lisztet, sütőport és sót összekevertem, hozzáadtam a kissé megolvasztott margarint, majd a cukorral összekevert fahéjat, és végül a tejet, a mézet és a vaníliát. Ebből lapos és csészealj-méretű izéket formáztam (9 darab lett), majd sütőpapírral bélelt tepsiben negyed óráig sütöttem.
Nem lett szép, de egész finom.



És hogy hogy jött elő ez az egész? Hát úgy, hogy a barátnőmnek születésnapja volt, és mivel annak idején ugyanakkor olvastuk a Gyűrűk Urát (vagy legalábbis együtt néztük meg moziban, utóbbi biztos, az előbbi a feledés homályába vész), és előszeretettel hívtunk lembasnak valami kekszet, gondoltam, kapjon igazibbat is.
Éppen ezért készült hozzá levél is, amibe bele lehet csomagolni.

Meg mellékletként egy rózsaszín mininyuszi, aminek a leírása itt található.

2013. jún. 11.

bögrepulóver

Leoninak ígértem két és fél éve, most végre elkészült.
Mit is írhatnék róla? Talán hogy nem volt annyira nehéz, mint amennyire gondoltam, hogy az lesz, és sokkal gyorsabban készült el, mint ahogy előre sejtettem. Alig kell hozzá fonal, de cserébe jól néz ki a végeredmény.
A mintát magam alkottam, a baglyoshoz egy kis segítséget ennek a pulóvernek a leírásából (amit már elkezdtem kötni magamnak) szereztem.

2013. máj. 23.

kötött elefánt

Ez volt az első játékállat, amit kötöttem, de ez is több éve volt már. A leírást itt találtam.

2013. ápr. 15.