2018. nov. 11.

a gigantikus butanyúl

Jó, tudom, semmi extra, megint a szokásos kétlábú nyúl. Már hetedszerre horgoltam meg.

Tudom, indokolatlanul sok kép is van róla, ahhoz képest, hogy már hetedszerre horgoltam meg.

De ennek most azért örülök ennyire, mert tavaly ilyentájt kezdtem, csak azért, mert miért ne. Ma fejeztem be, sokáig tartott, mert nem szerettem csinálni, túl vékony tű a másfeles az amigurumihoz nekem.

Még nem tudom, mi lesz a sorsa, egyelőre csak örülök neki.

Adatok:
Minta: Rattle bunny two-legged
Fonal: Coats Puppets
Tű: másfeles

2018. okt. 31.

sapka, baglyokkal

A lánynak mondtam, hogy kötök neki egy rendes meleg sapkát télre, mert az eddigi lila sajnos még mindig túl nagy rá és folyton lecsúszik a fejéről. Már határozott elképzelései vannak, hogy milyet szeretne, így történt, hogy ezt ő tervezte, én csak a kisiparos voltam, aki legyártotta.

Így szólt a megrendelés: legyen sárga, szürke baglyokkal, lehetőleg csillogjon, minden bagolynak más színű legyen a szeme, és a tetejére kell egy nagyon nagy és nagyon színes pompom.

Kiszámoltam, hány szemmel kell kezdeni, a baglyokat Kate Davies baglyos pulóverétől vettem kölcsön (mert azt már megkötöttem kétszer is (itt a sajátom, a másikról még nem írtam)), a fogyasztás a sapka tetején meg csak fog menni leírás nélkül is (ment is, az más kérdés, hogy kétszer bontottam közben).
Így sikerült. A megrendelő elégedett.

(És kipróbáltam a vizes sapka lufin szárítását is.)

Adatok:
Minta: félig sk., baglyok az owls-ból
Fonal: Kacskaringó Bonbon maradékok
Tű: a passzéhoz négyes, a többihez 4,5-es

2018. okt. 28.

szürke pulóver helyett szürke pulóver

Amikor nekiálltam aktívabban kötni, kitaláltam, hogy ha elkészül egy sk. pulóver, akkor egy boltinak mennie kell.
Volt egy szürkém, amit nagyon sokat hordtam, az tavaly ősszel kezdte az öregedés jeleit mutatni -- kézenfekvő volt tehát, hogy az legyen a következő, amit lecserélek. Egy másik szürkére.

A Metropolitan Knits című könyvből a Skyline Tunic mintára esett a választásom. Tetszett, hogy egyszerű, de van benne egy kis csavar (a csipkeminta). Január végén kezdtem, hétfőn lett kész (lassú munkához sok idő kell). De mondjuk közben varrtam meg kötöttem egy csomú más dolgot (amikről még nem is írtam, szörnyű!).

A színükön kívül annyi a közös ebben a két pulóverben, hogy mindkettő hosszabb fazonú - de ezzel fel is soroltam az összes hasonlóságot. Az már most látszik, hogy ezt az újat is sokat fogom hordani.

A mintán módosítottam kicsit: körben kötöttem az elejét-hátát, ameddig lehetett, az ujjaival ugyanígy. Csak mert utálok pulóverrészeket összevarrni. De ennyi az egész, a minta szerint haladtam különben.

Mondjuk előfordulhat, hogy egyszer majd megpróbálom reprodukálni azt a bizonyos bolti szürkét is.

Adatok:
Minta: Skyline Tunic by Melissa Wehrle
Fonal: Kacskaringó Bonbon
Tű: 4,5-es, a passzéhoz 4-es.

2018. okt. 15.

a sütőtökszínű sapkáról

Nagyon fázós a fejem, ha 16 foknál hidegebb van kinn, már kell sapka. Viszont a suszter cipője tipikus esete: alig van sk. kötött sapkám. Mondjuk úgy, hogy egy átmeneti, amit nem szerettem nagyon, meg egy téli, ami akkor is kicsi volt, amikor elkészült gimnazista koromban. A tavasszal kötött levelest meg elajándékoztam, mert szerintem nekem nem állt jól.

Az is probléma, hogy egyszerűen nem tudom, milyen fazon állna jól sapkából. Tudom, menjek be egy ruhaboltba és próbáljak végig néhányat... Eddig erre nem került sor. De egy használható sapkám viszont már van azóta!

Nemrég vettem meg Wendy Bernard mintagyűjteményét, abban találtam egy mintát, aminek a segítségével készült ez a sapka. Igen, hasonlít Melissa Schaschwary Grassroots című sapkájára - nem titkolom, hogy az volt az inspirációm.

Még nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez a nekem való fazon. De szeretem ezt a sapkát, pont jó erre az átmeneti időre.

Adatok:
Minta: inspiráció a Grassroots, minta az Up, ​Down, All-Around Stitch Dictionaryből
Fonal: sütőtök színű Kacskaringó Praliné, pont egy gombolyag kellett hozzá
Tű: a passzéhoz 3,5-es, a többihez 4-es.

2018. aug. 2.

szerda ablakában csütörtök ül

Van olyan, amikor kifejezetten egy részlet tetszik meg egy kötött ruhadarabból. Így voltam Elena Nodel Casual Wednesday című mintájával: a kapucnijába szerettem bele, úgy éreztem, feltétlenül szükségem van egy kapucnis mellényre, és az ilyen legyen.
A fonalon nem sokat kellett gondolkodnom. Malabrigo Riosra íródott ez a minta is, mint az and on Friday (szintén ettől a tervezőtől, ugyanabban a gyűjteményben szerepel), azt Kacskaringó Bonbonból kötöttem, jó lesz ehhez is.

A minta ugyanúgy, mint bármi, amit Elena Nodeltől kötöttem eddig, tökéletesen követhető, érthető, hibátlan.

Végül mást hozott az élet. Megkötöttem a kapucnit, felpróbáltam, és nem tetszett magamon. A másik opció a mintában egy nagyobb gallér volt, azt eleve kizártam. Valahogy muszáj volt eldolgozni a nyakát, így én is I-corddal tettem ezt meg, ahogy a ravelryn láttam valakinél. (Egyúttal megtanultam az I-cord leláncolást.)

Azt elég hamar kitaláltam, hogy különböző színű, sk. tűzzománc gombokat teszek rá, és szerencsére nem is kellett sokat várnia a gombjaira.

Tegnap este aztán egy vidám fotózás keretében végre lettek róla képek is.

Mondom én, hogy vidám. :-) (Mitterpacher Lajossal is kibékültem végre.)

Adatok:
Minta: Casual Wednesday by Elena Nodel
Fonal: Kacskaringó Bonbon (kifutott), latte árnyalat
Tű: 4,5mm, az alja passzéhoz 4mm
Gombok: saját, tűzzománc

(A bejegyzés címét Vacskamatitól Lázár Ervintől kölcsönöztem. Nem jutott eszembe semmi, ami szerdai (ahogy a minta címe), csak ez. Aztán rajtaragadt -- ha már csütörtök van ma, nem is baj.)

2018. júl. 20.

raglánujjú pólók házilag

Varrás terén gyáva nyúlnak tartottam magam. Tudom, hogy nem varrok szépen -- de ez igazából gyakorlás kérdése.

Az elmúlt pár hétben megbirkóztam már mindenféle pamutvásznakkal, varrtam szoknyát magamnak és a lányomnak, meg játszósnadrágokat a fiamnak. Tudom, hogy a varrógépem nem egy mai darab (nem sikerült kideríteni, hogy pontosan mikori, azt tudom, hogy Novum Deluxe Mark VII, és hogy anyukám a 80-as években örökölte a dédnagynénémtől), lock nincs rajta. Azt hallottam, hogy az feltétlenül szükséges a rugalmas anyagok varrásához, ezért évekig meg se mertem próbálni.
Most viszont nem tudom, mi ütött belém, de elkezdtem túrni a netet. Ez a videó meggyőzött arról, hogy fog ez nekem menni.

Csináltam egy fényképes útmutatót, hátha más is kedvet kap ehhez. Azért többféle, mert néha elfelejtettem fotózni, így később a másik pólónál folytattam a fotózást.
Mondom, nem varrok szépen, de úgy érzem, ezek egészen használhatóak lettek.

Hozzávalók: egy 3-4 éves gyerekre 50 centi rugalmas pólóanyagot vettem, egy 5-6 évesre pedig 60 centit. Ebből gyerekenként 2-2 póló is kijön. (Magamnak 70 centit vettem, azok még nem készültek el.) Ha ugyanabból az anyagból csináljuk az ujját, nem kell külön anyagot venni hozzá. Én más színűt szerettem volna, mert úgy viccesebb.

Arra kell nagyon figyelni, hogy hogy szabjuk az anyagot: mindenképpen olyan széleset vegyünk legalább, amilyen hosszú pólót szeretnénk. Ezt nem lehet ferdén szabni, csak függőlegesen. (Remélem, érthető, mire gondolok.)

Fontos, hogy a varrógéppel tudjunk cikkcakkot varrni -- az enyém régi, nincs hozzá szegőtalp meg ilyen huncutságok, de ezzel is működött. 

Mintám nem volt, de az előzőeknél is bevált, hogy lemásoltam a meglevő kész bolti dolgot, és így lett szabásminta. Most is ez volt a terv.

Sk. szabásminta készítése: a papírra ráfektetjük a félbehajtott pólót, és körberajzoljuk nagyjából. Mivel én raglánujjasat szerettem volna, a két nyílnál rajzoltam végül egy vonalat.

Ezt kivágtam, kész is volt a szabásminta egyik fele. (A fotóm béna, azért tűnik nagyobbnak a 3-4 évesnek való. Meg annak végül le is vágtam az alját.) Az ujja hasonló módon felrajzolható. Figyeljünk, hogy legyen elég varrásráhagyás.

Eztán jött az a rész, hogy fölrajzoltam őket az anyagra (kis csalás: egyben van az egyik oldala, hogy annyival kevesebbet kelljen varrni),

majd kiszabtam az összeset. Ilyesmit kell kapnunk:

(Van köztük egy nekem is, az is majdnem kész van már.)

Először levarrtam az ujjak alsó részét.

Aztán a póló alját ugyanígy.

Most jön a legbonyolultabb rész: bevarrni az ujjakat. Figyeljünk arra, hogy nehogy rosszul fordítsuk valamelyik részt.

Ha az egyik ujja az egyik helyen be van varrva,

jöhet a másik oldalon:

Aztán a másik ujja:

Innen a nehezén túl vagyunk. Összevarrjuk az oldalát (meg az ujjainál is, ha kell), színére fordítjuk, és jöhet a nyaka. Ha túl hülye alakú az anyag a nyakánál, itt az ideje levágni a fölösleget. Lemérjük, hogy milyen hosszú csíkra lesz szükségünk a nyakához.
 

Levágjuk, majd bevarrjuk. Két pólónál ilyet csináltam, ahogy a képen látszik.

A maradék háromnál viszont pöndörödőset, azok jobbak lettek (és nem utolsósorban könnyebb is megcsinálni).

Messze vannak a tökéletestől, de a gyerekek szeretik hordani. Ha tiszta éppen valamelyik, szívesen választják aznapra. És ez nekem bőven elég.

A kész pólók némelyike használat közben: 

2018. ápr. 27.

this is the beginning of a beautiful friendship

A varrógépem meg én... hát, fogalmazzunk úgy, hogy sose voltunk különösebben jó viszonyban. Varrogattam hébe-hóba, címke is van itt a blogon a varrott etwasoknak, de sose voltam különösebben büszke a végeredményre. Egy ideje motoszkált bennem a gondolat, hogy de hát nem igaz, hogy nem megy ez nekem.

Az elmúlt pár hétben jutottam odáig, hogy szükségem lenne egy rendes nyári szoknyára. Eleve csak turiban néztem volna körül, de most még azt sem, eleve feladtam a keresést: mert én pont olyat szerettem volna, mint amilyen a meglévő kedvenc szoknyám. Jó, nyilván pont ugyanolyan mintájút nem találnék, de akkor is. Nézegettem a szoknyát, nem tűnt bonyolultnak a konstrukció, így arra jutottam végül, hogy ezt én is meg tudnám csinálni.

Itt jött egy olyan kör, hogy megfelelő anyagot keresni. Öt méteráruboltban is voltam (ez egy külön történet, hosszú lenne ide), míg végül nem olyat vettem, amiért indultam (flokont kerestem, valami vékony farmerhatású talán pamutot hoztam haza), de olyant találtam, amivel tökéletesen meg vagyok elégedve. (Ezúton is köszönet az eladó hölgynek, amiért a tippet adta.)

Otthon aztán jöhetett (a mosás és száradás után) a szabásmintagyártás (=lemásolni a meglevő szoknyámat). Most nem akartam a szokásos hibámba esni, hogy elkapkodom az egészet. Inkább többször újrakezdtem, de cserébe tetszett a végeredmény. Majd kiszabtam a részeket, és összevarrtam.

Nem egy bonyolult dolog, tényleg: hat trapéz az egész. De most nem siettem. Így pont kényelmes lett a derekánál (nincs benne gumi), 

mindenhol szép a varrás (már ami látszik, de igazából a visszájával is meg vagyok elégedve), 

és ... áh, mit ragozzam, jól sikerült, na.

Igen, kicsit gyűrött, mert könnyen gyűrődős anyagot sikerült választanom. De nyári szoknyának tökéletes.

A legnagyobb dicséret, amit kaptam (és ezt több embertől is), az az volt, hogy nem gondolta volna, hogy sk., boltinak nézte. 

Innentől az a terv, hogy egyrészt több szoknyát nem veszek boltban, másrészt megtanulok varrni csomó minden mást is.

2018. márc. 21.

a profi és az amatőr

...avagy ennél csak jobb lehet! :-)

Többször írtam már, hogy mennyire tetszik a tűzzománc, talán azt is, hogy szeretnék vele komolyabban foglalkozni. Eddig Páthi Dia műhelyébe mentem. 
Mostanában elkezdtük kialakítani a saját műhelyemet is, a hét végén kipróbáltam a kis kemencémet.
Hát, mit is mondjak. Két pár fülbevalót készítettem, és nem voltak illúzióim, gyanítottam, hogy elég bénácskák lesznek. Így is lett. Akasztót szerintem nem is kapnak, mert minek, én úgyse fogom hordani őket, gyanítom, hogy másnak se fognak kelleni.
Cserébe viszont sokat tanultam az elkészítésükből. Ilyesmiket, hogy mennyi ideig kell, hogy égessem, hova tegyem be a kemencébe stb. Vagyis értelme volt.

Okulásként egy pár kép. Ezek a rendesek, amiket nem én égettem ki, viszont nagyon szépek lettek -- ezért fotóztam le őket rendesen.

És ez a négy pedig teljesen saját gyártmány. A képek is bénácskák, nem is színhelyesek, de nem is erőlködtem nagyon.