2015. júl. 31.

a túl nagy nagykendő

A mintát több, mint két éve találtam egy blogon, ami azóta már nem is olvasható. Egyszer vettem hozzá két gombolyag fonalat, de azzal tíz sorig se jutottam... túl vastag volt (mivel én összesen egyelőre három darab horgolótűvel rendelkezem, ebből a hármas a legvastagabb, azzal álltam neki), meg túl sprőd, utáltam. Ezt a próbálkozást végül le is bontottam.

Aztán vettem egy rakás fonalat, hogy majd horgolok belőle egy patchwork pulóvert, ld. a képen, megmutatom, mert miért ne, úgyse lesz belőle soha semmi. (Teljes méretben: jobb fül, megnyitás új lapon. Ha valaki kéri a leszámolható mintát is hozzá, sikítson, lefotózom azt is.) Elkezdtem, de ehhez meg túl vastag volt a fonalam.




Ekkor jött az ötlet, hogy na ebből a fonalból legyen a south bay shawlette. Neki is álltam, a ravelry emlékszik rá, hogy 2013 június 25-én. És horgoltam és horgoltam, közben félretettem hónapokra többször is. Ősszel elővettem, amíg a kisfiamat tornáztatta a gyógytornász hetente egyszer, addig haladgattam.

Most egy hete viszont elegem lett, hogy ennyi megkezdett dolog hever itthon szanaszét, és nekiálltam szépen sorban befejezni őket. Ebből sok nem volt már hátra. Szerda este végül meghorgoltam a szélét is, miközben tök jót beszélgettünk @amnaen-nel (akinek szintén van egy ilyenje, csak az feketeeee!)

Többek között azért tartott ilyen sokáig, mert 
- a végén már naaagyon hoooszúak voltak a sorok,
- kitaláltam, hogy ez nem is tetszik nekem annyira, mert vastag ez is,
- mindig mást akarok csinálni, mint amivel éppen foglalkozom.

De kész lett!

Rá is vetette magát a kisebbik.

Blokkoltuk is a lányommal,

ő is gombostűzött bele, hogy biztos jó legyen.

Másfél napot száradt, de jó lett.
Előtte és utána képek a mintáról:
Végül el fogom ajándékozni, remélem örül majd neki, aki kapja.

Előfordulhat, hogy meg fogom még horgolni ezt a mintát. De nem a közeljövőben, és vékonyabb fonalból és/vagy vastagabb tűvel, hogy szellősebb legyen és hamarabb kész legyek vele

Adatok kíváncsiaknak:
Minta: South Bay Shawlette (a Lion Brand oldaláról ingyenesen letölthető regisztráció után, de ha nem akar valaki regisztrálni, a gugliba beírva a minta nevét megkapja a leszámolható rajzot is)
Fonal: Cheval Blanc Ambre
Tű: hármas

2015. júl. 24.

gyűrűpárna

Múlt szombaton esküvőn voltunk. Az ifjú pár engem kért meg, hogy készítsek nekik gyűrűpárnát, ha lehet, horgoltat. Én kicsit máshogy értelmeztem a feladatot, mint ők, mert csak a "párnahuzatot" horgoltam, nem az egészet.

Először föltúrtam az internetet minta vagy ötlet után kutatva. Aztán megláttam ezt (valami távol-keleti ír csipkés könyvből/újságból lehet), és innentől nem volt kérdés, hogy milyet szeretnék csinálni.

Alapnak varrtam mintegy tíz perces munkával egy nagyjából 10*15 centis kispárnát fehér szaténból.

Aztán elővettem valami maradék fehér horgolócérnának látszó tárgyat és a másfeles tűt, és horgoltam két tyúkrácsos téglalapot.

Ki is keményítettem őket, hogy kinézzenek valahogy.

Ezután következett egy rakás levél.

A kikeményítésükben segítőtársam is akadt szerencsére.

A virágról külön képem nincs, csak miután fölvarrtam az egyik téglalapra levelestül.

Már csak a körbehorgolás és a szalagok fölvarrása volt hátra, Budapesttől Győrig kényelmesen el is készültem vele.

Az ifjú párnak tetszett nagyon, de én is meg voltam elégedve a végeredménnyel. Kép a gyűrűkkel együtt nincs (egyelőre), ha lesz, azt is kiteszem ide.

2015. júl. 21.

tűzzománc ismét – ezúttal rekeszzománc

...avagy megkésett élménybeszámoló a majdnem egy hónappal ezelőtti haladó tűzzománc-tanfolyamról.

Ez is a MadeByYou-ban volt, mint az előző, és ismét Páthi Dia tartotta. És egyedül nekem, más jelentkező nem lévén. :-) Így tudtam kérdezni, könnyebb volt egyedül bátornak lenni (pedig...).

Most nem iszapzománccal foglalkoztunk, hanem rekeszzománccal. Sok képem nincs róla, mert hiába vittem fényképezőt, ha egyszer elfelejtettem elővenni.

Ezúttal úgy mentem, hogy volt már ötletem, hogy milyet szeretnék csinálni, de persze, mint kiderült, az nem volt jó ötlet. Aztán kicsit gondolkodtam a dolgon, és mindenképpen olyat szerettem volna, ahol a drót (a rekesz) lelóg a réz alapról. Így lettek végül a virágok.

Először lecsiszoltam, aztán kapott egy réteg alapozást és égetést. Erre jöttek a rekeszek, plusz egy égetés, majd végül a színezés. A képen a bal oldali már a végső kiégetésre vár, a jobb oldali meg arra, hogy megkapja a színeit.

Az elkészült fülbevaló és medál látható a következő képen. A medálhoz egyelőre még nincs jó szalagom.

Ez a technika kevésbé tetszett, mint az, amit múltkor próbáltam ki. De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne már vagy öt-tíz ötletem ehhez is, amit meg kéne valósítani...

mert a fehér lepedő olyan unalmas

A gyerekek lepedőit alakítottuk át a múlt héten egy kicsit. Leginkább azért, hogy én meg tudjam különböztetni a különböző méretű fehér lepedőket. :-) No meg azért is, hogy együtt alkossunk a lánnyal.
A kiindulási alap egy ilyen és egy eggyel nagyobb hasonló volt.

A lánynak nemes egyszerűséggel összefirkáltuk a lepedőjét textilfilccel. Ő pöttyözte, rajzolt rá mindenféléket, és közben mondta, hogy én mi mindent rajzoljak. Így lett rajta egy rakás virág,
   
köztük cakkos náspáng meg útszéli rongyika,

meg persze az elmaradhatatlan csigabigák.

(Baromfiudvart markológépekkel most nem kellett rajzolnom, meg is voltam lepve.)

A fiúnak valami fiúsabbat szerettem volna. Volt itthon maradék kék ruhafesték (innen beszerezhető), meg egy rakás söröskupak, amit egy későbbi projekthez gyűjtök. 

A kupakokat belegumiztam a lepedőbe, aztán bedobtam az egészet a festékes vízbe. 

Ott felejtettük délelőttre, aztán leöntöttem róla a vizet,

kiszedtük belőle a söröskupakokat, beáztattam kicsit ecetes vízbe, majd kitettem száradni.

Persze használat előtt kapott még egy rendes mosást is.