2017. dec. 6.

a szürke mellény

Újból egy olyan dolgot fejeztem be, amivel jóval több időt szuttyogtam a kelleténél, pláne, hogy nem is magamnak készült. (A képeken azért mégiscsak én vagyok.) Pedig ez egy elég egyszerű mellény. Még csak nem is kardigán, hogy ujjat is kelljen kötni neki. Egy háta, két eleje, három gomb, néhány varrás, egy pár száleldolgozás és kész.

Maga a kötés egész hamar megvolt. A hátát tavaly nyáron kötöttem meg, 4mm-es tűvel a lustakötéses passzét és 5mm-essel a többi részét.

Idén nyáron nekiálltam befejezni, rééémesen nagy lett ezekkel a tűkkel, végül az lett a nyerő, hogy 3,5mm-essel készítettem a passzékat és 4,5-essel a többit. Egy-egy eleje megvolt kb. egy-egy Budapest-Sopron autóút alatt. Ilyen gyorsan készül - ha az ember hajlandó foglalkozni vele.

Utána jöttek az ilyen részek, hogy jajösszekellvarrni (plusz 3 hét),

illenemármegkötniasemmikisujját (3-3 centiről beszélünk - 2 hét), jajkénerágomb (plusz megint 3 hét), jajmostmárténylegvarrjukfelagombokat (még 2 hét).

De kééész.

Tanulság van: nem kellene egyszerre több dolgot félkészen tartani. Hanem egy lendülettel illene be is fejezni, amit elkezdtem - akkor nem szívnék ilyesmivel, hogy nem stimmel ugyanazzal a tűvel a méret egy évvel később. Lehetne ez egy ilyen újévi fogadalom is. Valahogy úgy, ahogy a könyvekkel kellene.

Nézzük csak azt a maradék megkezdettes kupacot.

Adatok:
Minta: Sarah's Delight (Drops)
Tű: 3,5-től 5mm-ig négyféle is
Fonal: Red Heart Lisa