2015. dec. 31.

a kihívásokról

Amióta a Molyon vannak kihívások, egy csomón részt vettem már. Például a Várólistacsökkentésen minden évben indultam, az ideit csak az utolsó pillanatban sikerült teljesíteni.

Idén valamikor május tájékán találtam rá egy alkotós kihívásra a Facebookon (itt elérhető, de zárt csoport). Maga a kihívás így hangzott:

Azt a célt tűzzük ki magunk elé, hogy a 2015-ös év során 15 különböző kategória mindegyikében létrehozunk egy-egy projektet.
A 15 kategória, amelyek mindegyikében legalább egy projektnek el kell készülnie a 2015-ös évben:


1. sapka
2. sál (bármilyen formájú, nem csak téglalap)
3. nyakmelegítő/csősál/infinity
4. kesztyű (5 ujjas, egyujjas, ujjatlan, csuklómelegítő is ér)
5. zokni
6. kendő (bármilyen formájú, stóla is akár)
7. pulóver
8. kardigán
9. mellény vagy top
10. tunika vagy ruha
11. szoknya
12. táska
13. figura (amigurumi vagy kötött)
14. takaró
15. lakberendezési tárgy (lehet tároló, párnahuzat, karácsonyfadísz, tányéralátét, de akár egy egyszerű mosirongy is)


Megtetszett, mert ki kellett több helyen lépni a komfortzónámból. Például nyakmelegítőt eszembe nem jutott volna csinálni... No meg tanultam egy csomó mindent kötés terén. Mondhatjuk úgy is, hogy idén kezdtem újra rendszeresen kötni.
Elég lazán értelmeztem a kategóriákat, volt, amelyikhez nem is kötött/horgolt dolgot készítettem. Az én alkotásaim itt vannak összegyűjtve.

Mint látszik, a zokni és a kardigán kimaradt. De sebaj, majd jövőre.

Ha valakinek megtetszene ez a fajta kihívásosdi, akkor ajánlom a 2016-os csoportot is, új szempontokkal meg technikai kihívásokkal!

2015. dec. 30.

üvegpoharak

Ha ajándékozásról van szó, akkor általában igyekszem személyeset csinálni - itt a lényeg félig a kézzel készítettség is.
De mint minden családban, úgy nálunk is vannak "nehéz esetek", akiknek sosincs ötletem. No, most lett, igaz, az utolsó pillanatban.

Az unokatestvérem egy gyerekkori kedves állatát kapta egy söröspohárra - ez a lény közös emlék.

A nagybátyám meg borospoharat kapott Drága hölgyek! felirattal.

Ezek mellé meg a lányomnak készítettem (karácsonytól függetlenül) egy halacskás bögrét, mert a korábbi halacskás bögréjét pár hónapja levertem az asztalról és ripityára tört.

Eredetileg maratómasszávak szerettem volna ezeket csinálni, mert az tuti nem jön le sok mosogatás után se, az üvegfestékekben nem bízom annyira. A maratómasszát viszont sajnos nem találtam meg (majd egyszer csak előkerül).

2015. dec. 29.

az adventi naptárunkról

(Ez egy nagyon hosszú bejegyzés lesz rengeteg képpel.)

Amióta gyerekem van, szerettem volna, ha lesz adventi naptára, hogy készülhessünk együtt a karácsonyra, hogy lássa könnyebben, hogy már mennyi sok idő eltelt advent első vasárnapja óta.
Tavaly még nem csináltunk semmi ilyesmit, de idén már muszáj voltam, hiszen a nagyobbik már nagylány!

Nem szerettem volna olyat, amilyenek a boltokban is kaphatók készen, hogy minden nap egy kis csoki vagy csetresz az ajándék. Nekem ez valamiért nem szimpatikus. Nagyon sok csokit rajtam kívül senki nem eszik a családban, a csetreszeket meg csak kerülgetjük.

Így végül adventi láncunk lett. Az ötlet a gyermekszoba blogon jött szembe még évekkel ezelőtt.

Elkészíteni nem volt bonyolult ezt se.
Először is gondos tervezés után gyártottam szabásmintát.

Ez alapján kiszabtam kb. 28 téglalapot. Némelyik kisebb lett, de sebaj.
Hogy miért 28? Mert úgy gondoltam, hogy mégiscsak jobb lenne advent első vasárnapján kezdeni az egész készülődést - de az még novemberben volt. Igaz, elég 26 is idénre, de jövőre is lesz advent.

Ezután jött a vasalás. Nem akartam kiszúrni magammal, meg gombostűzgetni ilyen kis izéket, könnyebb volt mindbe élet vasalni. Három helyen is.

Itt azért már látszott, hogy kb. a tizedik után meg fogom unni a varrást...

A varrás. Na ebből se csináltam nagy ügyet. Nem voltam hajlandó körbecikkcakkozni az összeset ÉS rendesen megvarrni utána. Így kaptak egy környi cikkcakkot már összehajtott állapotukban,

és két fél varrást teljesen félbehajtott állapotukban.

Azért nem egészet, mert így keletkezett a kis szalagokon egy-egy zseb. Ezekbe került a kis fecni, amin az aznapi "mit csináljunk ma?" szerepelt.

Végül mindkét végükre varrtam patentot, hogy lehessen belőlük láncot készíteni. Éééés itt jutunk el ahhoz a kérdéshez, hogy miért is karácsony után pár nappal írom ezt a bejegyzést, nem pedig egy hónappal ezelőtt? Mert két hete készültem csak el az összes patentokkal, azóta meg a karácsonnyal voltunk elfoglalva. :-)

Hogy mi minden került azokra a kis fecnikre? Közös játékötletek, elmegyünk valahova típusú dolgok, közös kreatívkodások... egyre több karácsonyossal, ahogy közelednek az ünnepek. Lássuk csak!
- ma délután alvás helyett elmehetsz Anyával csavarogni
- ma utánozzunk állatokat!
- ma délután négyen együtt megyünk könyvesboltba!
- ma játsszunk célbadobóst!
- ma fessünk karácsonyfadíszt!
- ma délután több gyerekkel játszunk! (még nem ovis/bölcsis egyik sem)
- ma délután játszóházba megyünk!
- ma Mikulás napja van!
- ma játsszunk kuckósat!
- ma írjunk képeslapot a nagyiknak és a dédiknek!
- ma a maradék gyurmából karácsonyfadíszt készítünk!
- ma meséljünk karácsonyi meséket!
- ma vacsorára palacsintatorta lesz!
- ma mindenfélével zenélünk!
- ma ebéd után megesszük a nyárról maradt fagyit!
- ma készítsünk csomagolópapírt!
- ma meglepjük Apát a munkahelyén!
- ma süssünk macis sütit!
- ma gömböcdíszeket készítünk!
- ma gyöngyökből készítünk díszeket!
- ma azt játszunk együtt, amit csak szeretnél!
- ma az egyik barátoddal fogunk együtt gyurmázni!
- ma tanuljunk karácsonyi dalokat!
- ma süssünk sütit és vigyünk a szomszédoknak is!
- ma menjünk korcsolyázni!
- ma díszítsük föl a karácsonyfát!

A lánc végül fölkerült a karácsonyfára is.
 
Nem tudom, hogy a gyerekek mennyire fognak ebből emlékezni, de nekem nagyon jó visszagondolni erre az időszakra. És örülök, hogy nem csak napi plusz egy csoki lesz róla az emlékem.

2015. dec. 17.

gömböcdíszek

Írtam múltkor valahol, hogy legközelebb még könnyebben elkészíthető díszeket fogunk gyártani a törpikkel. Az a legközelebb ma volt.

Szintén előre megrendelt alapanyagot vettem elő hozzá. Ezen kívül mindenféle izét, ami itthon csellengett. Egy rakás gombot, a nyári molypiknikről visszamaradt szivacsmatricákat (van ennek rendes neve?), a betörősapkám pomponjából a ritkítás utáni szöszöket, meg összetépkedett papírzsebkendőt. Ezt mind kiöntöttük az asztalra egy törülközőre, aztán ráeresztettem a gyerekeket, lehetett pakolni.

Kis irányítás kellett azért, hogy ne csak gombok kerüljenek némelyikbe, mert lehajlana a karácsonyfa ága tőle.
Végül össze kellett csukni őket. Még kapnak majd cérnát, hogy föl lehessen őket akasztani.

Nem jön szét magától, elég jól tart, szétszedni nehéz. Viszont ha lepottyan, szétesik. Ezt tesztelte a kisebbik többször.

Rendet rakni utána tovább tartott, mint ezeket elkészíteni. No meg olyan hamar kész lettünk velük, hogy a tizenkettőből egyhez vagy kettőhöz volt egyáltalán bármi közöm a gömböcök rendes összepattintásán kívül. Az elkészítés folyamatáról éppen ezért egy képem sincs.

2015. dec. 12.

baglyos takaró

Sokat magyarázni nem kell ezen. Takaró baglyokkal.

Az úgy volt, hogy a lány takarózott délutánonként a kékkel. A rózsaszín nem kellett neki, de azzal meg nem takarom hosszú távon szívesen a fiút (hülye belénknevelt sztereotípiák).

Az egyik Röltex kirakatában láttunk meg együtt valami nagyon puha és cuki baglyos anyagot. Viszont rettentő drága volt métere, így csak keveset vettünk belőle. De lettek baglyok.
Takarót meg a svédektől, mert ott olcsó. Egészen pontosan ilyet, mert a piros megfelelőnel látszott (bár a lányom a feketével is tök boldog lett volna).
A lányom meg választott egy gombolyag hímzőcérnát, amivel a végén körbehorgoltam.


Mosás után levágtam a takaróról a cakkokat. Nyolc baglyot vágtam ki, aztán porszívóztunk, mert rettentően szöszölt.
A baglyok a lány tervei alapján kerültek a takaróra. Rávarrtam őket, aztán jöhetett a körbehorgolás.

Na azzal három hétig szuttyogtam. 0,75-ös tű, ahhoz már vastagnak számító Puppets hímzőfonal (ami ráadásul félidőben el is fogyott, ez zabálja a fonalat), plusz poláranyag, amibe rémes beleszúrni a tűt...

De csütörtökön végre kész lettem vele.

És a lányom nagyon örül neki. Az ő saját baglyos plédjének, amit segített megtervezni.

2015. dec. 11.

memóriajáték újra - ezúttal fedőkből

A lányom tavaly születésnapjára memóriajátékot kapott. Azt rendeltetésszerűen nem használta még ugyan, de a számok begyakorlásához nagyon jó volt.

Igazság szerint először nem ilyet szerettem volna neki adni már tavaly sem, hanem egy rendesebbet. De aztán úgy ítéltem meg, hogy kétévesen még kicsi a játékszabályok megértéséhez, így eltettem egy évvel későbbre.
Vagyis ez tavaly ősszel készült, de idén kapta meg.

Ötlet innen.

Alapanyagnak paradicsomos kisüvegek tetejét használtam, mert bébiételes egy darab sem volt (akkor még). Mentazöldre festettem őket, három réteget is kaptak. Meg még le is lakkoztam mindet.
Aztán beleragasztottam a kis csetreszeket. Pillanatragasztóval, mert más még nincs.

A lányom megkapta, közösen birtokba is vették az öccsével. A kisebbik képtelen volt megérteni, hogy hogyan kellene játszani vele memóriajátékot, pedig a nővére nagyon igyekezett megtanítani neki. :-)

2015. dec. 10.

karácsonyfadíszek egyszerűen

Most, hogy közeledik a karácsony, és a nagyobbik már egyre ügyesebb, őt is bevonom a készülődésbe. Segít is, ahogy tud.
Múlt héten egyik nap díszeket készítettünk. Csak semmi bonyolultság, az majd jöhet jövőre meg azután.

Alapnak beszereztem fa fenyődíszeket (innen) jó előre, aztán ezt dekoráltuk.

Lefestettük akril alapozóval.

Száradás után lecsiszoltam.
Aztán előkerestem a maradék szép szalvétákat (már nem volt sok, elhasználtuk a spatulakirakóhoz), kivágtam hat kört.

Ezeket fölragasztottuk az egyik felükre.

A másik felüket száradás után a lányom vette kezelésbe alkoholos filccel.

Egyedi lett, az biztos.

2015. nov. 30.

mi készülhet még könyvjelzőmintából?

Például egy nyakmelegítő. Ilyet se gyártottam még. De hát közeledik a karácsony, Bence kívánságlistáját meg megnéztem egyszer, és aztán úgy döntöttem, hogy jobban járok, ha veszek egy hetes horgolótűt és horgolok egy nyakmelegítőt neki, az kevesebb macera, mint a könyvbeszerzés. Ha már úgyis azt mondta a kék cafrangos sálra, hogy de jó puha, ő is szeretne egy olyat. Nem, olyat én még egyet nem csinálok. 

De eszembe jutott az a bizonyos könyvjelző, amit egyszer horgoltam. És zsiráfos. A leírása meg még mindig megvan. Csak nagyobb tű és vastagabb fonal kell hozzá, meg két nagy gomb. Ebből megvolt a fonal, aztán lett tű is. Nem sokkal később kész is volt a nyakmelegítő. Ami aztán várt vagy három hetet arra a két szerencsétlen gombra.

A kisebbik megpróbálta lerágni, de nem hagytam neki.

Használat közben ilyesmi lehet (a képek itt rendkívül bénák, mert sötét volt az előszobában, nem tudom magamat fotózni, és különben sem az én méretem).

Fonal még maradt, lehet, hogy horgolok még ilyet.

Adatok kíváncsiaknak:
Minta: Giraffe Bookmark by Sheila Nelson
Fonal: Drops Andes
Tű: hetes

vidám betörősapka

Az úgy volt, hogy a Kamilla Manufaktúrán játék van. Egészen máig. Miszerint kössünk/horgoljunk kis fekete sapkát. Én meg úgyis ráérek és semmi kötni- meg horgolnivalóm nincs mostanában, be is lelkesültem tőle. De persze mivel, mint mondtam, sosincs semmi dolgom, az utolsó pillanatra maradt a sapkagyártás.
Egészen pontosan tegnap délután szedtem föl a szemeket. Ötös tűvel és fekete fonalból, de fene se tudja, melyik gyártó milyen fantázianevű fonala, mert 1. sose jegyzem meg ezeket, 2. a gyerekek állandóan megszerzik és megsemmisítik a fonalak címkéit.

Mintám nem volt. Vagyis de, félig. A lányom lila sapkája nagyon tetszik nekem is, meg pont jó az én fejemre is (ez szuper hír, mert akkor ő még évekig hordhatja, előbb-utóbb csak belenő). Ez volt egy alapötlet. A másik meg az, hogy nem is egy, hanem két sapkát gyártok. Egy feketét színes virágokkal, meg egy színeset fekete virágokkal (de részben azért, mert milyen menő cím lett volna a blogbejegyzésnek, hogy fekete sapka virágokkal / sapka fekete virágokkal).

Végül időm kevés volt, úgyhogy inkább kötöttem csak. Az eredmény, mint tegnap este megállapítottam, egy betörősapka lett. Amin nagyon hülyén néznének ki a virágok, nem is tudom, hogy is gondoltam, hogy ez működni fog.

Ráadásul van benne egy lyuk is, mert egyszer véletlenül szaporítottam egy szemet.

Így mégse maradhatott, mert ez így nagyon béna volt. De aztán eszembe jutott, hogy van egy rakás maradék fonalam!
Reggel neki is álltam. A passzé-részébe belefűztem a fonalakat, hogy ne legyen tök fekete,

és mindenféle maradékokból egy marha nagy színes pompont gyártottam a tetejére.

Így már kicsit jobb. Tetszik a végeredmény, délelőtt ebben mászkáltam itthon. Lehet, hogy utcára nem pont ezt fogom hordani, de kiránduláshoz jó lesz. (A fotózáshoz nem vállaltam a saját fejem most, de volt, aki igen.)

És legközelebb sapkakötés előtt végiggondolom, hogy pontosan mit is akarok csinálni. :-)

2015. nov. 18.

építőkocka házilag

Még mikor múltkor a Technikában voltam barkácsolni, akkor keletkezett egy rakás hulladékfa. Abból, hogy fűrészelni tanultunk. Megkérdeztem a helyieket, hogy mit csinálnának vele? Azt mondták, hogy semmit, csak kidobnák. Ezért inkább körbecsiszoltam őket a foglalkozás végéig hátralevő maradék időben, aztán hazahoztam az összeset.

Itthon még fűrészeltem hozzá háromszögeket is, mert miért ne.
Aztán meg a lányommal lefestettük az összeset fehér akril alapozófestékkel.

Aztán kaptak még egy csiszolást.

Végül színessel is lefestettük őket.

Nem volt egy nagy művészet, viszonylag hamar kész is voltunk vele. És van egy garnitúra építőkockájuk -- igaz, hogy minden darab más méretű, de az kit érdekel?