2016. dec. 5.

festett gömböcdíszek

Közelednek az ünnepek, elővettük a tavalyi adventi naptárat. Új programokkal bele, és idén kicsit több kreatívkodással, mint egy éve, ha már a gyerekek nagyobbak lettek közben.

Elsőnek az egyszínű bolti gömböcdíszeket turbóztuk föl temperával. Az ötlet megint csak nem saját, hanem innen van.

A mieinkből nem lettek végül hóemberek, csak a tenyerük lenyomata van rajta. 

A kisebbeken meg fehér pöttyök.

De azokat lehet, hogy még átalakítom kicsit, mint ezt az egyet.

2016. okt. 3.

a kis breton és a nagy breton

Ez is úgy kezdődött, hogy szembejött ez a kép egy horgolt kendőről a pinteresten. Hamar kiderítettem, hogy ez a Konk Kerne Véronique Chermette-től. Bretagne a szívem csücske, így nem volt kérdés, hogy ilyen kendőt horgolok majd magamnak is.
A tavaly őszi Kacskaringón vettem hozzá fonalat, rögtön neki is ugrottam lelkesen.

Leginkább hasonló lett és nem ugyanolyan - mondjuk úgy, hogy inspiráció volt ez a modell.
Nagyot szerettem volna, száz sort horgoltam végül (azok a kis színes fecnifonalak tízsoronként vannak, hogy ne kelljen annyit számolni).

Sokáig tartott, mert hamar meguntam mindig (rossz tulajdonság), mert egyre hosszabbak a sorok ugyebár. Aztán elegem lett belőle, hogy még mindig nincs kész, és gyorsan befejeztem. Itt még nincs meg a széle, csak a száz sor:

A lánynak is készült egy, azt anyum horgolta, én csak körbehorgoltam a végén.  Az lett kész hamarabb, mert egyrészt kisebb, másrészt sürgősebb volt reggelenként a nyakába tenni valami sálat/kendőt, nekem van másik is.

A nagyobbik szélcsipkéjével elszórakoztam pár napot.

A blokkoláshoz két doboz gombostű kevés volt, a varrótűket is be kellett vetnem, de még az se volt igazából elég, ezért van az, hogy a pikók harmada nem volt kitűzve.

De a végeredmény nagyon tetszik. Szép nagy, szellős, de ugyanakkor melegít is.




Adatok:

Minta: valami hasonló, mint a Konk Kerne

Kicsi:
Fonal: Drops Merino Extra Fine, pisztácia színű
Tű: négyes
Nagy:
Fonal: FonalClub Coast Lace, Lichen árnyalat (két egész gombolyag meg egy kicsi ment bele, vagyis kicsivel több, mint 700 méter)
Tű: hármas

2016. szept. 27.

alkalmi boleró

Bolerót kötni/horgolni nem szoktam, mivel nem használok ilyen ruhadarabot. Viszont érkezett egy olyan kérés a Molyon, hogy szükség lenne egy boleróra, én meg elvállaltam, mert úgyis ráérek.

Megbeszéltük, hogy nagyjából milyen legyen. Két minta volt versenyben, végül azt választottam, amelyik könnyebbnek tűnt amelyiket négyzetekből kell összehorgolni a végén.

A fonalválasztáson is gondolkodtam egy sort, a Drops Lace túl szöszös lett volna, így a horgolócérna nyert végül. Bár attól féltem kicsit, mert tiszta pamut, és ha nem találom el pontosan a méretet, bajban leszünk.

Tavasszal kisebb-nagyobb intenzitással horgolásztam. Egy hetes gyerekkórházi tartózkodás nagyon jót tud tenni a haladásnak, a háromnegyede akkor el is készült. Aztán elköltöztünk, és ahogy lenni szokott, biztos helyre csomagoltam, hogy hamar meglegyen. Aztán hetekig nem találtam.

Végül meglett, elkészültek az utolsó négyzetek is. Nem tudtam eldönteni, hogy külön blokkoljam-e őket, vagy egyben, de végül volt olyan, amit csak az összehorgolás után blokkoltam. A képen a fél eleje meg a háta van.

Összehorgoltam, utána elkészült a két karkivágás, majd a legvégén a széle körbe.

Így önmagában nem nagyon mutat sokat.

A mintája azért látszik valamennyire. Vannak benne hibák, de nem mondom meg, hol.

A kedvenc részem a széle volt belőle.

És nem lett egy súlyos darab, kényelmesen belefért egy A5-ös borítékba.

@Dolorien küldött képet róla használat közben is (Köszi itt is!), ez a lényeg az egészben: pont jó lett.

Nem hiszem, hogy sok bolerót fogok gyártani a jövőben, mivel továbbra se tudnám mihez hordani, de szuper, hogy ez sikerült.


Adatok:
Minta: nekem innen van, ő pedig valahol az internet bugyraiban találta (eredetileg a pinteresten futottam bele)
Fonal: Sissy 10-es horgolócérna, sötét ekrü színben
Tű: másfeles

2016. szept. 16.

a tervezéstől a megvalósulásig 2.

Az elmúlt két hétben nem csinálgattam sokat a takaróból. Azért tetszik, mert hamar elkészül egy-egy négyzet, és könnyen szállítható az egész. Egy gombolyag, egy horgolótű, itthon meg kipakolom, ami kész lett.

Itt még az első kettő:

Azóta a barnából lett még egy kisebb kupac:

Folyt. köv.

2016. szept. 15.

a gyomlálós kalap

Nyáron néha előfordult, hogy kánikula volt, meg az is, hogy pont akkor álltam neki a veteményest kigazolni. (Szalma)kalapom gyerekkoromban volt legutóbb, fölmerült, hogy veszek egyet, jó lesz az. De ehelyett a lassabb megoldást választottam, miszerint kerestem leírást, vettem fonalat és horgoltam egyet.
Lassabb volt, igen. A minta mondjuk egy vicc, annyi, hogy körben kell horgolni, aztán jó néhány sort szaporítás nélkül, a végén megint szaporítással. Egyráhajtásos pálca van benne, semmi más.
Egy hónapig kevesebb-több lelkesedéssel horgolásztam. De aztán mikor elkészült, és kikeményítettem a karimáját, 

kiderült, hogy röhejesen nagy lett. (Nem szeretnék válaszolni arra a kérdésre, hogy miért nem próbáltam föl menet közben.)
Ott az a kis jelölő jobb oldalt majdnem a tetejénél. Na, addig kellett visszabontanom.

Helyre kis gombolyagokat kaptam eredménynek,

de nagyon bosszantott az egész, ezért pár nap alatt újrahorgoltam. Aztán a keményítéssel megint heteket vártam, de cserébe megsétáltattam a hollandoknál is, jó szolgálatot tett. 

Sokat nem melegített ugyan, de nem ártott, hogy ott van. A bolhapiacos fickó azt mondta rá, hogy "unique", azóta se tudom eldönteni, hogy ez dicséret akart-e lenni, vagy udvariasság.

Gondoltam, hogy nem a saját fejemen fotózom, de egyszer se jött szembe pont optimális szobor. A tyúkos néni nem volt jó mégse.

A végeredmény tetszik, de jön az ősz, elteszem jövőre. Meg lehet, hogy a nagylánynak is horgolok egy hasonlót, ha már megtetszett neki.
(A képen nem látszik, hogy keményítettem a peremét, kicsit szomorúan áll már így egy hónappal később.)

Részletek:
Minta: Crochet Summer Hat
Fonal: Barka Bodza Mix (alkony) és Barka Bodza (pitypang)
Tű: hármas (talán)

2016. szept. 2.

a tervezéstől a megvalósulásig

Félig önmotivációnak (egyelőre úgy néz ki, hogy a nagyobb projektek nem nekem valók, egyszerűen mindnek a harmadánál elfogy a kitartásom), félig dokumentációnak. Hetente szeretnék írni erről, hogy hol tartok éppen vele, hogy alakul (vagy nem alakul).

A lányom ágyára szeretnék egy ágytakarót (aztán majd a fiaméra is, ha ez egyszer kész lesz és megmarad a lelkesedés), olyat, amit teljes egészében én készítek. Voltak már próbálkozások, például afrikai virágokból kezdtem még tavaly tavasszal egyet, de elég hamar félbemaradt. Pont úgy áll most is, ahogy tavaly nyáron. Így:

Van egy rakás Barka Tó gombolyagom, főleg két színből, meg egy kevés még három másikból. Egy kardigánt terveztem az egyik féléből (egészen pontosan az Orlyt Alexis Winslow Graphic Knits című könyvéből). Kész volt mindkét fele (vagyis a két eleje meg a háta), és mikor összevarrtam, kiderült, hogy nagyon nem jó hozzá a fonal. Pedig a próbakötésnél még jónak tűnt. Rettenetesen megnyúlt, használhatatlan az egész, muszáj visszabontanom. Ha meg is kötöm egyszer, tuti nem ebből a fonalból. (Amit ott a képen mutatok, na ott kellene a derekamnál lennie. És a karkivágás is rémesen nagy lett.)

Ezután a kudarc után nem mertem Barka Tóból nekiállni újra pulóvernek. Pedig annyira jó puha, és jó vele dolgozni is. Tettem ide-oda a gombolyagokat, aztán most a héten a molyirtós rendrakáskor (cédruskockát a fonalak közé!) jött az ihlet, hogy ágytakarónak kiváló lesz. Vissza se bontom, rögtön ebből horgolok, bajlódjon a csuda a fölgombolyítással.

Vagyis következhetett a mintatervezés. Azt elég hamar tudtam, hogy granny square lesz, mert az tetszik most nagyon. A pinteresten jött szembe ez a virágos-kockás minta, ezt választottam végül. Aztán játszottam kicsit a színekkel:

Ebből kiválasztottam azt, ami a legjobban tetszik. Vagyis most már csak a horgolás maradt hátra.

2016. aug. 18.

Hollandia, röviden

Múlt héten a hétből hat napot Hollandiában tölthettem. Hosszú élménybeszámolót nem akarok tartani, ez az oldal úgyse ezért van. Röviden elég annyi, hogy jó volt. :-)
Hosszabban meg inkább képekben mesélnék.

Amszterdamból:

Ezt az egy yarn bombingot találtuk csak, de persze nem jártuk be alaposan az egész várost.

Első ránézésre elég élethűnek tűnnek.

A Science Museum tetejéről:

Megkerestük Stephen West boltját is. Az ott a nyári gazolós kalapom, amiről még nem írtam, de fogok hamarosan. Legalábbis illene már.

Utrecht és környéke:

Ez itt az ufó, amelyik pont nem jutott el a rendes leszállóhelyig (gugli mapsen is látszódik).

Szélmalom, mert az kell.

Kis utcák csatornák mellett, sok virággal, lépcsőkkel.

A tyúkos néni szobra a régi halpiacon. Rejtély, hogy miért tyúkok vannak a kezében, amikor ez a halpiac volt. Az nem rejtély, hogy miért van rajta a kalapom: az öcsém lenyúlta (az engedélyemmel, de a tiltakozásom ellenére, mert én gyáva vagyok). De nem áll jól a néninek.

Rietveld Schröderhuis, a Világörökség része. Fura az egyenházak sorának végén. Szerintem inspiráló.

The gate to Nowhere: temető, a csavargókat, a háborúk ismeretlen áldozatait (többek között olyanokat, akik a búvóhelyükön vesztették életüket) temették ide 1874-től 1946-ig. Ez nem Utrecht, hanem mellette egy falu melletti erdőben.

Végül pedig egy fázós sirály Scheveningenben, egy utcára a tengertől.

Jó volt, hat nap nagyon rövid, remélem, lesz legközelebb is.