2016. márc. 25.

újabb pöttyös lepedő

Tavaly nyáron már festettünk lepedőt a törpikkel, akkor meg is állapítottuk, hogy a mintás gyereklepedő, mint olyan, piaci rés.
Most is batikoltat csináltunk, de ezúttal zöldet. A festéket megint a Barkából szereztem be. Kétféle zöldet öntöttem össze, de ez már vagy két hete volt, így csak arra emlékszem, hogy az egyik almazöld volt.

Az eljárás meg ugyanaz, mint a múltkori kéknél. Irgalmatlan mennyiségű söröskupakot használtunk hozzá, de azokon meg se látszik a zöld festék.
Lehet, hogy legközelebb megpróbálkozom valami olyannal, hogy az egyik fele más színű lesz, mint a másik. Bár félek tőle, mert hiába áztatom ecetbe, még a nyáron készített kék lepedő is ereszti a színét minden mosásnál. Az meg nem feltétlenül cél, hogy összemosódjanak a színek.

(Igen, az ott egy zsiráf büntetésben. Az okot ne kérdezzétek.)

2016. márc. 16.

a szándékosan felemás kesztyűről

Tudom, tavaszodik, itt a szezon vége. Én mégis most kötöttem magamnak ujjatlan kesztyűt. Még egy párat a meglevő kettő mellé. Miért? Mert tetszett a minta.
Vadásztam egy darabig hozzá a fonalat. Végül a februári barkás találkozón találtam meg az ideálisat -- konkrétan amellé ültem le a boltban.

A minta azt írja, hogy magic looppal kössük. Működik zoknitűvel is, de néhol "át kell fordítani" a mintát. Nosza, tanuljunk kötni, a magic loop eddig még kimaradt. Ez a videó kiválóan elmagyarázza, annyira, hogy rácsodálkoztam, hogy ez csak ijesztőnek tűnik, de valójában tök egyszerű.
De sajnos nagyon nem állt kézre. Vissza is kellett bontanom a kísérletet, annyira ronda lett. Végül visszatértem a jól bevált zoknitűimhez.

Volt néhány rész, amivel küzdöttem kicsit. Rögtön a legeleje, amikor a hat fordítottal kötött sorból csövet kellett alkotnom (visszahajtás, első sor szemeit összekötni a tűn levőkkel). De az eredményért azt hiszem, megérte.

Vannak kedvenc részeim ebben a kesztyűben. Például az, ahol a külső réteget ketté kell választani és külön kötni a tenyerét meg a hátát. Nem ám csak 18 szem ide, a maradék 18 meg oda, hanem szépen elegánsan egy csavarással vezeti be. A lezárásnál szintúgy. Elegáns. És soha nem jutott volna eszembe magamtól.

Erre a visszahajtott részre ránézésre azt hittem először, hogy csak szimplán bepöndörödik, de ez jobb annál. Mert így marad.

A blokkolás részét kihagytam, mert fölöslegesnek éreztem ennél.
Nagyon tetszik. Puha, meleg, pont ilyet szerettem volna a fázós kezeimnek. És nagyszerűen bevált vasárnap a hideg templomban.

És felemás, ami külön tetszik.

Minta: Chimera by Julia Mueller (ingyenes)
Fonal: Schachenmayr Merino Extrafine Silky Soft (mindkét színből (rózsaszín pezsgő meg fenyő) egy-egy gombolyag fogyott, alig maradt belőlük)
Tű: négyes zoknitű

2016. márc. 2.

kiskosár

Soha nem hozott lázba a granny square. Annyira, hogy szerintem életemben nem fejeztem be még egyet se. Pedig ennél egyszerűbb horgolásminta nem nagyon van.
Múlt pénteken viszont szembejött ez. És ez annyira megtetszett, hogy azonnal hagytam mindent félbe, túrtam föl a maradékfonalas polcot (ami "Anya Titkos Fonalraktára" néven fut nálunk, pedig egyáltalán nem titkos), állapítottam meg, hogy a szép színes Capri fonalaimhoz 3-3,5-es tűt javasolnak és most éppen kölcsönben van a 3,5-es, a hármas meg kevés szerintem. Nekiálltam hát négyessel. Szombaton elkészült az öt négyzet,

még aznap este össze is horgoltam.

Három napig csak kerülgettük (na jó, ez így ebben a formában nem igaz, volt, aki használta).

Kedden aztán megcsináltam a bélést is. Jó csúszós anyagból akartam, mert arra szeretném használni, hogy ebben tartom majd a fonalat az éppen készülő kézimunkámhoz. (Jó, igazából évek óta egy ilyet szeretnék, de könnyen lehet, hogy ez lesz a végleges megoldás.) A kibelezett kispárna üres maradéka éppen megfelelő volt hozzá. (A béléséből szoktam a puhaállatokat kitömni.)

Kész! És pont jól elfér benne egy fél kardigán!

Az eredménnyel elégedett vagyok, és szerintem fogok még ilyet csinálni, nem is egyet. No meg nem kerülöm majd messziről a granny square-t, hanem inkább gondolkozom azon, hogy mi mindenre lehet még jó.