2015. aug. 23.

horgolt alkalmi kislányruha

Anyukám többször mondta már egy-egy kézimunkaprojektem kapcsán, hogy nem vagyok normális. (Azt azért hozzá kell, hogy tegyem, hogy nem én kötöttem kisvakondos pulóvert a lányomnak, és általában több, mint egy hét alatt kötök meg egy-egy pulóvert.)

Erre a projektre ez aztán többszörösen is igaz.

Onnan indult az egész, hogy nyáron hivatalosak voltunk egy esküvőre. Aztán megláttam egy horgolt kislányruhát a facebookon a Barka Bisztró nevű csoport egyik tagjától. Ez annyira mozgatta a fantáziámat, hogy egyszercsak elmentem és vettem hozzá három gombolyag Patakot (törtfehér színben), és nekiestem a hármas horgolótűmmel. (Pedig alkalmi kislányruhát minden másfeledik gyerekruhát árusító boltban lehet kapni, legalább négyfélét.)

Innentől következett hat hét, mikor tömegközlekedés közben is horgoltam olvasás helyett (és közben néha rácsodálkoztam a táskámon a moly vagyok feliratú kitűzőre). Az első hét után például így állt a szoknya-rész:

A végére már nagyon elegem volt belőle, de kész akartam lenni vele. Végül eljött az a nap is, mikor a szoknyát befejeztem. Szép nagy lett, és két hiba is van benne (de nem voltam hajlandó visszabontani). Én tudom, hol van az a két hiba, de megtalálja más is? :-)

A fölső része viszont sokkal hamarabb meglett, ahhoz csak három napra volt szükségem.
Itt még félig van készen csak:

Aztán elkészült teljesen.

A derekához egy lila szalagot kapott, olyan, ami illett a lila alsóruhához. A hátát pedig egy vékony fehér szalaggal kötöttem össze fűzőszerűen. 

Aznap is 36 fok volt, úgyhogy estére már egy vékonyabb ruhát kapott a bulira - de ezt eltesszük későbbre, jó lesz még. Viszont a fölső részét újra fogom horgolni valószínűleg, mert egyrész nem vagyok tökéletesen megelégedve vele, másrészt jövőre szűk lesz már a lányra.

2015. aug. 21.

ajándékba virágot

Dédnagynénémnek lesz a születésnapja a hónap végén. Virágot vittünk neki, de egyrészt vasárnap volt, másrészt lusta voltam lemenni a talán még éppen nyitvatartó virágoshoz, úgyhogy előkaptam a horgolótűmet meg a maradék fonalakat, és lett virág nem egészen fél óra alatt.
A virág feje innen van, a levél innen, a szára pedig egy egyszerű i-cord (ez kötve van, és eredetileg a Radírpók egyik lába lett volna). Egy drót került a szárába merevítés gyanánt.

2015. aug. 16.

kutatós játék

Mi csak kutatós játéknak hívjuk, a név csak úgy rajtaragadt. Először Áginál láttam ilyet, ő pedig ezt az oldalt linkelte be ötletforrásnak. Aztán szembejött még itt is (meg még fél tucat másik helyen legalább).

Elkészíteni nem egy nagy művészet. Lefotóztam a mindenféléket, 

aztán felváltva a rizzsel beletöltöttem a flakonba. 

Mivel volt két segítőm is, mellészórtunk nem kevés rizst.

Aztán használatba vették. A kisebbik még csak rágja, a nagyobbik már rendeltetésszerűen is játszik vele.

2015. aug. 14.

lila kiskendő

Egész jól haladok a megkezdett kézimunkák fölszámolásával. A fehér horgolt kendő és a horgolt kislányruha kész (utóbbiról is fogok még írni előbb-utóbb), a nyúlnak már csak a szeme hiányzik, az oroszlánnak csak a sörénye, a lógós fülbevalók tartóját és a fehér kötött hajpántot visszabontottam, és múlt vasárnap elkészült a lila kiskendő is a lánynak. (És ezeken kívül csak egy új megkezdett kézimunkám van, azt hiszem, fejlődőképes vagyok! :-))

A lila kendőről. 

A jujsárga currysárga kendőm párjaként készült. 

A mintája ennek is ugyanaz, a Zabhegyező nevezetű. Egy gombolyag Barka Tó fonal ment bele, sőt maradt is belőle. Szintén 3,5-es tűvel, de mivel ez jóval kisebb, bőven elég volt hozzá a 80 cm, és nem nézett ki vállalhatatlanul leláncolás előtt.

Különbség a kettő között nem csak a színben és a méretben van, hanem abban is, hogy ezt nem kombináltan, hanem kontinentálisan kötöttem. A különbség a szemek állásán látszik. (Fölül a sárga a kombinált, alul a lila meg a kontinentális.)

Mit is mondhatnék még róla? A minta most is jó, jól variálható, pl. a hegyezőmintát itt alig használtam, a lukas szélét viszont tovább kötöttem.

Gondolom ha kitör az ősz, használja is majd a gazdája (bár megjegyezte nem sokkal azelőtt, mielőtt elkészült volna, hogy "Anya, minek kötsz nekem kendőt, van nekem sálam!").

2015. aug. 11.

nagyon régi nyári emlék

Nyolc éve életem egyik legjobb nyarát töltöttem Franciaországban, a lac du Bourget partján, Hautecombe-ban. Aztán két év múlva ismét voltam ott tíz napot. És azóta is visszavágyom.
Most két képet ideteszek 2007-ből, de csak a hangulat kedvéért.

Mindkét látogatásom egybeesett többek között volt a szokásos éves nyári ifjúsági Forummal*. Én ugyan nem résztvevőként mentem, hanem mindkét alkalommal önkéntesként dolgozni az apátságba, de mikor szabadidőnk volt, benéztünk a minket érdeklő előadásokra azért. A kettő közül a 2009-esen kaptunk egyszer talán emlékbe, nem is emlékszem már, mire egy-egy szalagot egy-egy evangéliumi idézettel.

Hordtam is azon a nyáron, mert jó emlék volt, és jól esett ránézni, erőt adott. Csak elég könnyen kioldódott rajta mindig a csomó, féltem, hogy elhagyom egyszer. (Ez a kép nem saját, hanem a kolleganőmé.)

Azóta terveztem rendes karkötőt csinálni belőle. Ki tudja, miért váratott ez eddig magára, de vasárnap a molypikniken meghorgoltam az alapot, 

aztán a következő két estén meg rávarrtam a szalagot meg a gombot.

És most már bátran fogom hordani, nem félek, hogy elhagyom.

*Ennek a kedvcsináló videóját nem is tudom, hányszor láttam, de még akárhányszor meg tudnám nézni. Akár egyszerűen csak azért, hogy belülről lássam az apátság épületét.

2015. aug. 6.

kirakósjáték spatulákból

Ez talán a meskán jött szembe először, amikor egyszer leragadtam a gyerekjátékos résznél egy órára. Iszonyat mennyiségű ötletet lehet onnan meríteni...
Karácsonyra (igen, hol van az már...) készítettem egy sereg ilyet. És most azért írok róla, mert szombaton előkerült a maradék kettő, amit nem ajándékoztam el, a lányom pedig odáig volt a gyönyörűségtől. Így kellett neki még négy másik, hogy ne unatkozzon annyira.
Elkészíteni nem egy nagy művészet. Sok spatula kell hozzá (a gyógyszertárban sokkal olcsóbb, mint a kreatívos boltokban), meg szép mintás szalvéták, némi cellux (az elején összerögzíteni a megfelelő számú spatulát, hogy könnyű legyen ráragasztani a szalvétát) és decoupage-ragasztó. Meg ha megszáradt a ragasztó, akkor egy sniccer, amivel szétvágjuk a szalvétát. A képek alapján azt hiszem, el lehet képzelni a részleteket.
Innentől mehet a játék. Maximalisták, mint én, még nekiállhatnak szépen egyesével az összes spatula szélét szépen eldolgozni (szintén decoupage-ragasztóval, de kizárólag este a gyerekek lefektetése után, hogy ne kelljen sokáig nélkülözni a játékot).

2015. aug. 5.

rágnivaló puha kiskönyv

Van az a (hülye?) szokásom, hogy szeretek sk. ajándékot adni. És úgy érzem, hogy az első szülinap különleges (na jó, az összes többi is :-)), akkor aztán pláne. A nagyobbik annak idején tyúkanyót kapott csibékkel, ma is megvan, szereti. A kisebbik ma volt egy éves, neki is akartam valami saját játékot készíteni, ami nem volt másé előbb. És ami olyan részekből áll, amit ő is szeret. Vagyis kellett rá egy csomó rágható gomb, és a könyv alak se volt rossz ötlet, állandóan lepakolja a polcot.

Ebből indultunk ki:

Ezután jött a tervezés:

Majd a válogatás az oldalakhoz.

A kisebb részek, minták kiszabása:

Fölvarrása:

A gombokat már úgy varrtam föl, hogy közékerült a plusz egy réteg tömőanyag (aminek sose tudom a nevét, de méteráruként lehet venni), a gombok varrásával fogtam az anyaghoz. Ezután körbevarrtam az oldalakat, közben segítségül hívva kismillió gombostűt.
Ezen a ponton így nézett ki a könyvecske:

A "címoldal" kicsit rövidebbre sikerült a kelleténél. Így hát kapott egy kis hozzátoldást. Plusz még néhány gombot, azokból sose elég.
Körbevarrtam, közben eltört a varrógép tűje is. Aztán a szélét végigöltöttem, hogy ne essen széjjel olyan hamar. Végül megkapta a szülinapos. Két gombot megrágott, aztán onnantól rá se hederített. Csak tudnám, minek töröm magam, elég lett volna neki egy kosár maradék rongy. :-)

Végigfotóztam az összes oldalt, íme:
(Itt megjegyezném, hogy a vonat kocsijai meg a mozdony zsebként is funkcionál, csak nem tettem bele semmit.)


Igen, kellett ez a felirat a végére, mert nem tudok nem önmagam lenni. :-)

2015. aug. 2.

így kezdődött...

Kicsit rendhagyó bejegyzés lesz ez most, mert az itt megmutatott dolgok lassan húsz évesek (te jó ég, ennyire öreg lennék?). Rendrakáskor került elő egy doboz a napokban. Benne az egykori játékbabáim közül az egyik kedvencem, 

és hozzá egy kupac ruha, amiket én gyártottam "neki" még annak idején. Ezekben az a szép és jó, hogy ezeken tanultam kötni és horgolni. Nagyobb dologba belekezdeni nem mertem, anyukám már nem akart varrni babaruhákat, ezekhez a babákhoz meg tök drágák voltak a játékbolti ruhák. Így maradt ez a megoldás.
 Maradék és szedett-vedett fonalakból, minta nélkül, ahogy sikerült. És ez csak a ruhák egy része, volt még egy csomó másik is, de azok valószínűleg még a szüleimnél vannak.


(Ha valakinek van ötlete, hogy hogy lehetne a baba haját használhatóra tisztítani, ne tartsa magában!)