2017. júl. 17.

pénztárca gyerekeknek

A lány újabban többször kérte, hogy hadd fizessen ő a piacon. Aztán meg persze hadd tegye el a visszajárót is. Csak nem volt mibe.

Ígértem neki kis pénztárcát, hasonlót, mint az apjáé. Délelőtt elkészült, le is írom, hogyan, hátha valaki kedvet kap hozzá.

Én 4-es tűvel dolgoztam, és így pont akkora lett a végeredmény, hogy egy négybe hajtott papírpénz is belefér egészen.
Maradék pamutfonalakat használtam hozzá, Steinbach Capri és Barka/Kacskaringó Bodza típusúakat.
 
Egy két rekeszes pénztárcához először két téglalapot horgolunk. 19 láncszemmel kezdünk, aztán 18 rövidpálca ezekbe. Összesen 12 sor rövidpálcát készítünk.

A háta-fedele egyben készül. Ugyanígy kezdjük, mint az előző két téglalapot, csak 16 sort horgolunk 12 helyett. Utána jöhet a fogyasztás, mindig a sor két végén két-két szemet fogyasztunk. Vagyis 16, 14, 12 szemes sorokat horgolunk. A következő sor lesz a gomblyuk: 2 rövidpálcát egyben horgolunk (ez a sor eleji fogyasztás), 1 rövidpálca, 4 láncszem, 1 rövidpálca az előzőhöz képest 4 szemmel arrébb, 2 rövidpálca egyben.
Utolsó sor pedig: 2 rövidpálca egyben, 4 rövidpálca az előző sor láncszemeibe, 2 rövidpálca egyben.

Majdnem készen is vagyunk, jöhet az összehorgolás. Egyszerűen fogjuk össze a három elkészült darabot, és kezdjük el körbehorgolni. Először azt a részt, ahol három réteget kell,

utána, ha van kedvünk, a többi szélét is.

A végén varrjuk föl a gombot és dolgozzuk el a szálakat (ha közben ezt nem csináltuk meg).

Most már van hova tenni a visszajárót.

2017. júl. 16.

puha játékkockák


Egyéves kisfiúnak szerettem volna valami kézzel készült ajándékot vinni.

Az volt a terv, hogy Rebecca Danger könyvéből kötök neki valamit (a Knit a Monster Nursery címűből).
Először a Montessori-tornyot néztem ki, a próbakötésem viszont azt mutatta, hogy túl kicsi lenne a végeredmény az itthoni pamutkészletből (úgy, hogy fele szemszámmal dolgoztam volna, a teljesre nem lett volna időm biztosan). Legyen akkor inkább a kocka. De se szivacsom, se megfelelő pamutom.
Vagyis irány a fonalbolt és a vérfrissítés (Maris, most már erre fogok hivatkozni mindig :-D).

Csütörtökön megkötöttem a huzatot az első szivacskockára. Hát hogy ez mennyire pepecselős, te jó ég! Vagy csak én vagyok nagyon béna és kötök irtó lassan 10*10-es négyzeteket? A pöttyös oldala meg egyenesen ronda lett, nem megy ez a fajta két színnel kötés nekem.

Össze is kellett varrni, még az volt a legkönnyebb része.

El is döntöttem a következőket:
- a többi kockának nem lesz pöttyös oldala
- külön készítem el az összes négyzetet, a végén varrom össze őket.

Pénteken kötögettem egyéb négyzeteket is, de, mint kiderült, tényleg én vagyok a béna és irtó lassan készülnek el ezek. A hatodik ma sincs kész. :-) Ajándék viszont kell, ilyenkor meg a varrógép a megoldás. Ami viszont még a költözés óta nem került elő, mert nincs hova tenni.
Fél délután pakoltunk, de lett hely a gépnek, kiszabtam a négyzeteket (éljen a rongymaradékos doboz!). Megvarrni már "könnyebb" volt. Jól esett megint varrni egy kicsit.

Először a kockák oldalait cikkcakkoztam körbe, meg készítettem el a mintákat rájuk, ahol kellett.

Aztán jött az összevarrás.

Az utolsó három élét meg kézzel.

Kész lett, persze vannak hibái, de azok szokás szerint csak engem zavarnak.

Adatok:
Minta: Monster Blocks by Rebecca Danger
Fonal: Drops Muskat
Tű: négyes

A varrott kockákhoz semmi szabásmintát nem tudok, így sikerült és kész. Kb. 12*12 centis négyzetek összevarrva 10 centi élű szivacskockára "huzatnak".


Egyéb észrevételek:
Most dolgoztam először Drops Muskat fonallal, és rajongok érte. Nagyon jó kötni vele. Horgolni még nem tudom, azt egyelőre nem próbáltam, de tervben van az is.
A könyv (Knit a Monster Nursery) meg még mindig nagyon tetszik. Érthetően, követhetően le volt írva a minta, jól használható amúgy is a könyv, mást is tervezek még majd készíteni belőle. A kulcsszó itt a majd.

2017. júl. 9.

csokitermő nagyitáska

Egy szülinapos kislánynak készült ez a napokban. Tanácstalan voltam, hogy mit vigyünk ajándékba. Azt mondták a rutinosabb lányos anyukák, hogy táskát, az bármikor jól jön.
Nem egy lassú projekt. Mondjuk a sok rövidpálca-sor egy idő után nagyon unalmas, de így is hamar elkészült.

A mintáról som mindent nem kell mondani: 4 nagyinégyzet összevarrva,

egyik oldalán elkezdtem horgolni tovább, aztán mikor elég hosszú lett, hogy legyen háta is meg alja is meg eleje is, abbahagytam.
Külön horgoltam a vállpántot.

Végül összehorgoltam az egészet.

Teleraktuk csokival is.

Egyéb adatok:
ez volt az inspiráció: Messenger bag by Judith L. Swartz
fonal: mindenféle maradék pamutok, főleg Steinbach Capri meg mégBarka Bodza
tű: főként négyes, az összehorgoláshoz három és feles

A cím pedig a nagymamámnak köszönhető, az ő táskáját hívtuk csokitermő táskának, mert többnyire volt benne valami az unokáinak.

2017. júl. 2.

rövid mese a színes rongyokról

Tegnap tie-dye workshopon jártam. Fölmerülhet, hogy mi a csudának, itthon is batikoltunk már a gyerekekkel. Itt, amellett, hogy új technikákat tanultam, és most szép kék lesz a kezem pár napig, megismerkedtem sok, addig csak virtuálisan ismert emberrel. És jól éreztem magam.

A foglalkozást Kacsuk Évi vezette.

Festettünk színátmenetes négyzeteket egy színnel (az enyém sötétkék).

Meg két színnel (türkiz és sárga).

Másnál már ilyenkor is jobban látszottak a színátmenetek.

Aztán hajtogattunk, kötöztünk,

és mindent beáztattunk festés előtt.

Jöhetett a festék.

Szép nagy káosszal járt az egész.

Ma meg kimostam a rongyaimat.

És kitettem őket száradni.

Azon gondolkoztam tegnap, hogy szép meg jó, hogy lesz egy csomó színes pamutvászon-darabkám, de mégis mi a csudára fogom használni ezeket? Mosás közben aztán jött az ihlet. Az a terv, hogy fogunk még hallani ezekről a rongyokról. Meg a maradék festékről is, amit hazahoztam. Azokkal egész konkrét terveim vannak.