2016. júl. 28.

csíkos fürdőszobaszőnyeg

Nagyon sok megkezdett kézimunkám van. A befejezésben nem vagyok kifejezetten jó (ezért is írok ide keveset). Épp ezért néha szükségem van valami gyors sikerélményre. Ha ez emellett még látványos is, az pluszpont. :-)

Így lett egy új fürdőszobaszőnyegünk a múlt héten. A minta egy vicc, nincs is minta. Húsz szemet szedtem föl, aztán két sort kötöttem lustával, aztán 2-2 szem lusta volt a szélén, különben egy sor sima, egy sor fordított. A végén megint két sor lusta.

És majd megtanulok nem szorosan leláncolni, látszik, hogy a zöld volt a vége.

Fonal maradt még, valószínűleg egy ennél kicsit nagyobb szőnyeg is kijön majd belőle. De könnyen lehet, hogy azt nem csicsázom ki ennyire. Meg majd nem esős időben fotózom. Vagy legalább kapcsolok villanyt.

Ötlet: a Barkafonal blogjából.
Fonal: Tek-Tek Winding
Tű: hetes

2016. júl. 25.

mi mindenre jók a nagy kavicsok?

Elég sok mindenre, az biztos. Szeretem a kavicsokat. Most például azt szeretném itt megmutatni, hogy hogyan jelöltem meg a fűszernövényeket. Még kicsi vagyok és buta, és nem tudom őket megkülönböztetni, így amíg még tudtam, hogy melyik melyik, megkapták a maguk jelölését, hogy később is tudjam, amikor már magamtól nem tudnám.
Mivel hetekkel a kiültetés után még mindig élnek a fűszernövények, itt az ideje megmutatni ezt is.

Különben meg semmi extra, csak nagy kavicsok és alkoholos filc. Elég jól tűrik az időjárást.

Az alapötlet innen. (A kivitelezés ehhez képest kifejezetten gagyi, de 1. gyorsan kellett valami, 2. nem volt kedvem utánanézni/gondolni az időjárásálló festéknek, 3. nem volt kedvem még kicsicsázni se. Meg tetszik ez az egyszerűség.)

2016. júl. 17.

a kerti asztalok újjászületése

Két kinti asztalunk van (meg a vendégség esetén használatos nagy), egyik a mienk, másik a gyerekeké. A mienket jó néhány évvel ezelőtt vettük még az erkélyre (egyszerű kis ikeás darab, ilyen), azóta nem sok kezelést kapott, hacsak nem annak vesszük a sok napot meg esőt meg fagyot meg ilyesmit. Így nézett ki:

Leszedtem a tetejét, hogy könnyebb legyen dolgozni vele, és lecsiszoltam, szépen látszik, hogy volt minek lejönni róla:

Majd nekiestem a porpasztell krétákkal (kösz a tippet, @NannyOgg!), minden léc más színű lett. Persze a kölkök is jöttek segíteni, ki nem bírták volna. Az eredmény két pár színes kéz.

Az asztalt végül fixálóval fújtam le, majd mikor az megszáradt, le is lakkoztam.

Közkívánatra kezelésbe vettük a gyerekek piknikasztalát is (eredetileg ilyen volt). Mondjuk amúgy is kicsit színes volt már a teteje, ezen festettek kinn, meg kapott az ebédekből is jó adagot. Így ez se úszta meg a csiszolást, majd pedig a zuhanyt. Éljen a kánikula, hamar száradt.

Először az asztallap került sorra, majd a két pad. Jól szét is kenték az egészet, jól nézett ki.

Namost itt kezdődtek a bajok, mert mikor lefújtam a fixálóval, a por (vagyis a színek) fele lejött. Morogtam, hogy oda a gyerekek munkája, hát újraszíneztem a látszódó első festésre.

Elkentem a színeket, lehet vitatkozni, hogy hogyan jobb.

A fixáló persze ennek is leszedte a felét. De nagyon közeledett már az eső, ezért végül lelakkoztam ezt is.
Csak nem hagyott nyugodni, mert azért mégiscsak jobb lett volna, ha élénkek lettek volna a színek. Jó, nekem így is tetszett:

de hát ez egy gyerekasztal, és a gyerekbútorok legyenek nagyon színesek, nem? Így végül megkapta a harmadik adag krétáját, ezúttal már nem kentem szét, hanem úgy fújtam le a fixálóval. És láss csodát: fönn maradt a nagyja. Lehetett lakkozni.

Mindkettő bírja az esőt, az elmúlt két napban kapott belőle rendesen, nem látszik rajtuk, hogy rosszabbul lennének tőle.