2017. márc. 31.

otthonszépítés saját kezűleg (CsKM)


Nagyon sokat gondolkodtam ezen a témán, így (is) történhetett, hogy ez megint a hónap legvégére maradt. Meg kép nélkül.

Sokat kézimunkázom, de itthon valahogy mégse jellemzőek a kézzel készített dolgok. Egy-két dolog azért előfordul, de kapásból csak a konyhai lámpabúrát tudnám fölsorolni. Úgy alakult, hogy még egy darab horgolt takarónk sincsen. (Kötött van kettő is, de azokat nem én követtem el.)

Most visszanéztem, hogy mi szerepel itt lakásdekoráció címke alatt, és mégiscsak vannak dolgok! Csak a többség nem kézimunka. Valószínűleg azért, mert azokkal sokat kell pepecselni, és mint az öcsém rámutatott a napokban, én szeretem félbehagyni a dolgokat, nem fő erősségem a kitartás.
Na majd jól megmutatom, hogy mégiscsak megy a befejezés is.

2017. márc. 21.

itt a...

Érzem, hogy lassulok. Amellett, hogy a természet ébred és egyre több zöld a kertben, én is egyre többet állok meg ezekre rácsodálkozni. Meg nem kapkodok annyira. Például sokkal könnyebb lenne behajítani a kimosott ruhát a szárítógépbe, de inkább újra rászokom a teregetésre. Jól esik. A száraz tavaszillatú ruhákat behozni is teljesen más hangulatú.

Régebben úgy voltam vele, hogy nekem onnantól van tavasz, mikortól kivirágoztak a mandulafák. Hetek óta figyelem a szomszéd utcában levőt, hogy hol tart már.

Közben viszont suttyomban életre kelt egy csomó minden a kertben - eddig sose volt alkalmam ezeket ilyen közelről figyelni, ilyen hamar észrevenni. Vannak ibolyák, krókuszok, kankalinok. A jácintok is már előkészítették a virágaikat. A tulipánok előbújtak, a leveleik közé gyűjtik az esővizet. (Szép és fotózhatatlan.) A gyümölcsfák rügyeznek, az örökzöldek is megmutatták a színesebb oldalukat. Elszalad előlünk egy-két gyík, és tegnap kimentettem egy katicát is a pocsolyából.



Pár napon belül meg csak kivirágzik a mandulafa is.

2017. márc. 13.

700 méter tarkaság

Szombaton fonalat festettünk növényekkel Annás szervezésében. Érdekelt nagyon, hogy hogyan is működik ez, a zacskós festékkel már próbálkoztam (igaz, hogy csak lepedőt batikoltunk vele a gyerekeknek). Színes fonalat készítettünk, nem egyszínűt. 

Minden résztvevőnek volt egy rongya, azt telepakoltuk mindenfélével (a teljesség igénye nélkül: hagymahéj, varjútövis, fagyalbogyó, nárciszvirág, sáfrányos szeklice, brazilfapor, fekete tea, cékla, lilakáposzta, rózsavirág, dióburok, ribizliszörp maradéka...).


Rátettük az előzőleg Anna által előkészített fonalat, aztán rászórtuk a maradék mindenfélét.

Összekötöttük kedves kis batyukba.

Aki nem vett gumikesztyűt, az utána mehetett alaposan kezet mosni.

Három órára gőz fölé kerültek a csomagok. Addig kötöttünk, horgoltunk meg beszélgettünk.

Hazavitte ki-ki a magáét. Másnap reggelig még vártunk, akkor bonthattuk csak ki. 

A fél lavórnyi maradékot eltettem a következő festéshez, hátha.

Ma reggelre megszáradt. Maradtak benne eredeti seszínű részek, kicsit csalódott voltam miatta. Aztán megbékéltem vele, mert eszembe jutott, hogy nyáron Amsterdamban hasonló színeset nem vettem (Hedgehog Fibres: Skinny Singles Where Is My Bike fantázianevű fonal), hurrá, van sajátom. :-)

Délelőtt fölgombolyítottam, közben kipotyogott belőle a maradék tea meg miegyéb. A söprögetést meg elvégezte a kétéves, erre tartjuk. :-)

Helyre kis gombolyag lett. Megtalálja majd a mintát is magához egyszercsak.

Nagyon jól éreztem magam szombaton, és jó volt kipróbálni megint valami újat.