2016. jan. 8.

ajtódísz

Évek óta szeretttem volna karácsonyvárós ajtódíszt a bejárati ajtónkra. Pláne, hogy mindenki másnak, aki a folyosónkon lakik, van mindig, csak nekünk nem volt sose.
Ősszel az egyik kreatívboltban találtam kis hungarocell karikát. Nagy már volt ugyan, de azt több éve nincs türelmem körbehorgolni...
A megfelelő színű fonalat sajnos már elhasználtam a kisebbik legelső babasapkájához. De úgyis csak egyszer volt rajta, mikor a kórházból hoztam haza annak idején. És hiába volt nagyon picuri, a sapkát így se kötöttem elég nagyra, így nem használtuk többet. Ezért nyugodt szívvel túrtam föl érte a gyerekruhás zacskókat, végül meg is találtam.

Ezt most lebontottam, mert a fonal nem volt sok ugyan, de nagyon tetszett a színe.
2,5-es tűvel akartam elkezdeni, de a 3,5-es jobbnak bizonyult a végén.

Egy téglalapot horgoltam belőle,

ezt aztán rávarrtam a karikára.

Innentől egy hónapot pihent a projekt (addig néha a kölkök játszottak vele, ha megtalálták), mert nem tudtam kitalálni, mit rakjak rá.

Karácsony előtt egy-két nappal vettük meg a karácsonyfát. A lányom szeretett volna rá csipkebogyót is tenni (meglátta és megtetszett neki), abból kötöztem végül rá néhányat. (Ezeket persze le fogom szedni, mikor elteszem a díszt a következő adventre. Majd akkor kerül rá másik.)
Ezen kívül a szokásos hópehelyből horgoltam egyet és rávarrtam azt is.

Szenteste napján délelőtt végül ki is került az ajtóra. Jobb későn, mint soha!