2013. dec. 27.

horgolt fülbevaló

Az úgy volt, hogy megbeszéltem Eszterrel, hogy én szeretném neki adni az első fülbevalóját. Viszont nem találtam olyat, ami (szerintem) tetszett volna neki, így "kénytelen voltam" készíteni egyet. Hát ennyire futotta.

Ebből a leírásból dolgoztam, és Coats Puppets fonalból, 1,5-ös tűvel készült. Ezen kívül fekete cérnát és 48 darab sárga gyöngyszemet használtam föl hozzá.

2013. dec. 26.

a csipkefogú kiskrokodil


Eszterről kiderült, hogy szerinte is jó fejek a krokodilok. A cuki műanyagkrokodilok legalábbis biztosan azok. De sajnos nem árultak éppen olyan csodás fürdőskrokodilt a játékboltban, ami nekünk van, volt viszont egy nem bonyolult horgolásmintám, amit egyszer már elkezdtem megcsinálni, csak valamiért akkor nem jutottam a végére.

Pedig ez se nehéz, ehhez is csak a rövidpálcát és a szaporítást meg a fogyasztást kell ismerni (meg persze tudni kell körben horgolni).
Annyit módosítottam a mintán, hogy az enyémnek nem ilyen nagy fehér gülüszeme lett, és a fogait is horgoltam. A filccel még nem barátkoztunk össze.



Adatok:
Fonal: Steinbach Capri, zöld és piros színekben, illetve vékony horgolócérna a fogához
Horgolótű: kb. 3,5-4 mm-es lehet; a fogához a 0,75-ös csipkehorgolótűt használtam
Tömőanyag: továbbra is a párna belseje

(Egyébként meg érdemes körülnézni azon az oldalon, ahonnan ennek a mintája van, annyira jópofa dolgok vannak ott! Meg egy csomó mindenhez van leírás is, fogok még szerintem onnan ötleteket venni!)



2013. dec. 18.

Huba - Kázmér nélkül


Az egész azzal kezdődött, hogy tavaly ősszel Izolda kikarcolt egy képet a Molyra egy linkkel, ahol egy filcből varrt Huba leírása szerepelt. Azóta motoszkált bennem, hogy kéne varrni ilyet.

Idén ősszel vettem is hozzá narancssárga anyagot, elő is rajzoltam, de már kiszabni nem kezdtem el, nem volt kedvem ahhoz a részhez, hogy kézzel fölvarrjam az összes csíkot rá.

De úúúgy szerettem volna készíteni valahogy egy ilyen tigrist Izoldának! Szóval beírtam a gugliba, hogy crochet Hobbes, és így jutottam ehhez a leíráshoz. Annyira megtetszett, meg úgyis horgolhatnékom van mostanában, hogy másnap szaladtam is fonalat venni, és rögtön neki is kezdtem.

Az első meglepetés akkor ért, mikor elkészült az egyik keze. Te jó ég, ez ekkora nagy lesz? Oké, a képen nagynak tűnik, de élőben is ilyen nagy lesz? Igen, tényleg elég nagy lett. Darabokban belepi az egész laptopot.

Viszont nagyon könnyű volt elkészíteni, nem kell hozzá túl sok tudás, csak a magic ring (amit linkeltem a csikesz leírásánál is), a rövidpálca, meg hogy tudjon az ember szaporítani meg fogyasztani. Inkább ijesztően nehéznek tűnik, de egyáltalán nem az! (Ld. még Lady_L buzdítását ebben a témában, ennél jobban nem lehet összefoglalni.)
Annyi különbözik a leíráshoz képest, hogy a szemét és az orrát is horgoltam.


Adatok:
Fonal: Steinbach Eroica, összesen 3 gombolyag (egy-egy minden színből) elég volt, bár a narancssárgából alig maradt.
Horgolótű: kb. 3,5-4 mm-es lehet (igazából fogalmam sincs, hanyas a horgolótűm, örökölt darab)
Tömőanyag: egy ikeás párna belseje






Ezek után négy dologban biztos vagyok:
1. ebből nem vállalok sorozatgyártást,
2. Kázmért se fogom meghorgolni,
3. tényleg nekem is el kell olvasnom az összes megjelent Kázmér és Huba képregényt,
4. soha többet nem félek a horgolt állatokba belekezdeni, csak azért, mert bonyolultnak látszanak.

2013. dec. 17.

Pelbárt, a pici póni

Algernonnal valahogy mindig belebotlunk a My Little Pony: Friendship is Magic figuráiba. Így nem volt kérdés, hogy ha találok leírást, horgolok neki egy pónit.
Találtam leírást, és lett póni.


Szóval bemutatom nektek Pelbártot, a nemlétező pici pónit.


A színei nem autentikusak (direkt), semmi különleges képességgel nem rendelkezik, csak a szeme túl nagy a testéhez képest.
Meg se tudja védeni magát egy kiskorúval szemben.


Tud viszont elhagyatottan heverészni az út szélén,

és vágyakozva tekinteni a laposkastélyra, hátha oda befogadják. (Nem fogadták be. De a történet happyenddel végződött: gondos gazdára lelt Algernon személyében.)

2013. dec. 10.

egy kicsit a karácsonyi történetekről

Bár ez a blog elsősorban a mindenféle alkotásaimról szól, azért néha ide fog keveredni egy-egy ajánló is. Mint például most, erre a felhívásra.

Bevallom őszintén, hogy nem szeretem a karácsonyi történeteket. Ahánnyal eddig találkoztam, kevés kivételével számomra mind giccses volt, rózsaszín cukormázzal leöntve, happy enddel meg az ünnepek hatására csodálatosképpen megjavuló emberekkel. De szerencsére azért van egy-két kivétel.

Ha megkérdeznék, hogy melyik a kedvenc karácsonyos könyvem, akkor biztosan Marisa de los Santos És besétált a szerelem című regényét mondanám. Most olvasom másodszorra. Azt szeretem benne, hogy olyan jól el lehet veszni benne, beleburkolózni, mint egy jó meleg pulóverbe. Tipikusan az a könyv, amit olvasva néha rajtakapod magad, hogy nem filmet nézel, hanem fehér papírra nyomtatott fekete betűket olvasol éppen -- annyira jól el lehet képzelni és bele lehet feledkezni.
A történetről nem sokat írnék, nem tudnám jobban összefoglalni, mint a könyv fülszövege, csak legfeljebb több cselekményleírással. És azt azért mégse tenném, mert gondolom, hogy az emberek többsége nem szereti lelőni magának a poénokat (én a kisebbség vagyok, például általában előre megnézem, ki a gyilkos, még mielőtt Poirot papa rájönne).


A filmek közül pedig gondolkodás nélkül az 1995-ös Aludj csak, én álmodom címűt választanám. Nem csak a kedvenc karácsonyi filmem, hanem a legkedvencebb filmem is ez. Akárhányszor meg tudnám nézni, egy-két részét kívülről tudom már, és mindig szurkolok a szereplőknek, bár úgyis tudom a végét.
Hogy miért szeretem? Mert olyan bájos, emberi és kedves, nincsenek benne gonosz szereplők, teljesen követhető a cselekménye egy végigdolgozott nap után, és, bár vagy tizenötször biztos láttam már, de mégis minden alkalommal vissza tudja adni a hitemet, hogy nem is olyan rossz ez a világ, mint amennyire azt el akarják hitetni velünk sokan.

(Második kedvenc karácsonyi filmnek biztos a Love Actuallyt mondanám, mert ahhoz annyi jó emlék köt, elsősorban az, amikor először láttam a csepeli moziban Eszterrel. Örök élmény marad. :-))

A többiek írásai itt vannak összegyűjtve.

2013. dec. 9.

hópelyhek, második felvonás


Még egy kupac hópehely készült a napokban, de most nem a Snowcatcher mintagyűjteményéből (nézzétek meg, érdemes!), hanem a másik blogból, amit szintén negyvenkettő mutatott (köszi, köszi!) vettem a mintát.


Kisebb ugyan, de talán inkább hópehely, mint csipketerítő, és sokkal gyorsabban kész vagyok egy darabbal.

2013. dec. 4.

hópelyhek, első felvonás

Mivel kitört a december, sürgősen nekiálltam ajándékokat készíteni. A következőkben előreláthatólag semmi egyébről nem fogok írni, csak ilyesmiről...

Idén a karácsonyi képeslapok mellé küldök egy-egy horgolt hópelyhet is. Tegnap elkészült három, de még vagy tizet gyártok majd.

(Infó a kíváncsi természetűeknek: fehér horgolócérnából és 0,75-ös tűvel készültek.)

A leírásokat megtaláljátok itt, itt és itt.