2015. szept. 17.

dominó könnyen, gyorsan házilag

A lány dominózni szeretett volna (egy könyvben látott képet dominóról, és nagyon érdekelte). A mi háztartásunkban viszont elég kevés kicsiknek való társasjáték van egyelőre, így dominó sem volt még.

Elsőre kavicsdominót akartam volna csinálni neki. Olyat, hogy csak színes mindkét fele, mint például ennek. De ehhez egy rakás kavicsot kellett volna gyűjteni, én meg türelmetlen vagyok. (Még több ötlet kavicsdominóhoz itt.)

Amúgy is az Obiba mentem kedden, nem állt semmiből elhozni még egy szegőlécet is onnan. Fűrészelni meg szeretek az iskolai technikaórák óta, ezt fölaprítani nem volt nagy munka. (A lavórba potyogtak a darabok is meg a fűrészpor is a könnyebb takarítás érdekében.)

Ezeket aztán körbecsiszoltam.

Aztán együtt lefestettük a lánnyal (ő szebben festett, mint én, tiszta ciki...). Fehér akril alapozófestéket használtunk.

Aztán ezeket is lecsiszoltam még egyszer.

Végül rajzoltam rájuk mintákat (Stabilo tűfilccel).

Volt olyan terv is, hogy lelakkozzuk őket. De az első se sikerült, így a többit már meg se próbáltuk (azt az egyet meg megcsináltam újra).

Ezután már lehetett játszani. A szabályokat még gyakoroljuk majd, de kezdetnek nem rossz az se, ha csak rakosgatjuk őket szépen egymás mellé.

2015. szept. 16.

nézz föl!

Sokszor azon kapom magam az utcán sétálva, hogy már megint csak előrefele vagy lefele nézek. Persze, lehet azt mondani, hogy a gyerekeimre figyelek, ők meg még nem túl magasak. De ez akkor is így van, ha egyedül megyek valahova.
A napokban kimentünk a házunk folyosójára szappanbuborékokat fújni, mert a gyerkőcök nagyon szoktak örülni neki. Szálltak a buborékok, amíg el nem pukkantak. Sok, nagyon sok, amerre a szél vitte őket.

Az utcán éppen arra sétált egy anyuka a kislányával. Az anyuka vette észre a buborékokat, aztán megmutatta a lányának is. Én meg láttam, hogy mosolyognak, örültek neki.

Szerintem néha nézzünk föl - és néha csodálkozzunk rá hétköznapi apróságokra is! Én biztosan meg fogom próbálni.


(A fotó saját, mert ez egy fotósblog is, és néha ilyet is kell. És néha írok a fotókhoz kísérőszöveget is, mert miért ne. Szappanbuborékot fotózni meg nem könnyű, ha közben két kiskorú rohangászik az ember lábánál vihogva.)

2015. szept. 10.

kicsi zsák a kavicsjátéknak

Juciéknak készült rohamtempóban, mert nekem mindig mindent az utolsó pillanatra kell hagynom. Végülis semmi különös nincs benne, ez egy egyszerű drawstring bag, amit sose tudok, hogy hogy hívnak magyarul. Az egyik oldalára hímeztem egy feliratot ("Hol volt, hol nem volt..."), mivel mesekavicsoknak készült.
A mesekavicsokat pedig a többi molyokkal együtt adtuk nekik nászajándékba. (A sztorikocka játék mintájára, csak kavicsokkal.)