2015. nov. 30.

mi készülhet még könyvjelzőmintából?

Például egy nyakmelegítő. Ilyet se gyártottam még. De hát közeledik a karácsony, Bence kívánságlistáját meg megnéztem egyszer, és aztán úgy döntöttem, hogy jobban járok, ha veszek egy hetes horgolótűt és horgolok egy nyakmelegítőt neki, az kevesebb macera, mint a könyvbeszerzés. Ha már úgyis azt mondta a kék cafrangos sálra, hogy de jó puha, ő is szeretne egy olyat. Nem, olyat én még egyet nem csinálok. 

De eszembe jutott az a bizonyos könyvjelző, amit egyszer horgoltam. És zsiráfos. A leírása meg még mindig megvan. Csak nagyobb tű és vastagabb fonal kell hozzá, meg két nagy gomb. Ebből megvolt a fonal, aztán lett tű is. Nem sokkal később kész is volt a nyakmelegítő. Ami aztán várt vagy három hetet arra a két szerencsétlen gombra.

A kisebbik megpróbálta lerágni, de nem hagytam neki.

Használat közben ilyesmi lehet (a képek itt rendkívül bénák, mert sötét volt az előszobában, nem tudom magamat fotózni, és különben sem az én méretem).

Fonal még maradt, lehet, hogy horgolok még ilyet.

Adatok kíváncsiaknak:
Minta: Giraffe Bookmark by Sheila Nelson
Fonal: Drops Andes
Tű: hetes

vidám betörősapka

Az úgy volt, hogy a Kamilla Manufaktúrán játék van. Egészen máig. Miszerint kössünk/horgoljunk kis fekete sapkát. Én meg úgyis ráérek és semmi kötni- meg horgolnivalóm nincs mostanában, be is lelkesültem tőle. De persze mivel, mint mondtam, sosincs semmi dolgom, az utolsó pillanatra maradt a sapkagyártás.
Egészen pontosan tegnap délután szedtem föl a szemeket. Ötös tűvel és fekete fonalból, de fene se tudja, melyik gyártó milyen fantázianevű fonala, mert 1. sose jegyzem meg ezeket, 2. a gyerekek állandóan megszerzik és megsemmisítik a fonalak címkéit.

Mintám nem volt. Vagyis de, félig. A lányom lila sapkája nagyon tetszik nekem is, meg pont jó az én fejemre is (ez szuper hír, mert akkor ő még évekig hordhatja, előbb-utóbb csak belenő). Ez volt egy alapötlet. A másik meg az, hogy nem is egy, hanem két sapkát gyártok. Egy feketét színes virágokkal, meg egy színeset fekete virágokkal (de részben azért, mert milyen menő cím lett volna a blogbejegyzésnek, hogy fekete sapka virágokkal / sapka fekete virágokkal).

Végül időm kevés volt, úgyhogy inkább kötöttem csak. Az eredmény, mint tegnap este megállapítottam, egy betörősapka lett. Amin nagyon hülyén néznének ki a virágok, nem is tudom, hogy is gondoltam, hogy ez működni fog.

Ráadásul van benne egy lyuk is, mert egyszer véletlenül szaporítottam egy szemet.

Így mégse maradhatott, mert ez így nagyon béna volt. De aztán eszembe jutott, hogy van egy rakás maradék fonalam!
Reggel neki is álltam. A passzé-részébe belefűztem a fonalakat, hogy ne legyen tök fekete,

és mindenféle maradékokból egy marha nagy színes pompont gyártottam a tetejére.

Így már kicsit jobb. Tetszik a végeredmény, délelőtt ebben mászkáltam itthon. Lehet, hogy utcára nem pont ezt fogom hordani, de kiránduláshoz jó lesz. (A fotózáshoz nem vállaltam a saját fejem most, de volt, aki igen.)

És legközelebb sapkakötés előtt végiggondolom, hogy pontosan mit is akarok csinálni. :-)

2015. nov. 18.

építőkocka házilag

Még mikor múltkor a Technikában voltam barkácsolni, akkor keletkezett egy rakás hulladékfa. Abból, hogy fűrészelni tanultunk. Megkérdeztem a helyieket, hogy mit csinálnának vele? Azt mondták, hogy semmit, csak kidobnák. Ezért inkább körbecsiszoltam őket a foglalkozás végéig hátralevő maradék időben, aztán hazahoztam az összeset.

Itthon még fűrészeltem hozzá háromszögeket is, mert miért ne.
Aztán meg a lányommal lefestettük az összeset fehér akril alapozófestékkel.

Aztán kaptak még egy csiszolást.

Végül színessel is lefestettük őket.

Nem volt egy nagy művészet, viszonylag hamar kész is voltunk vele. És van egy garnitúra építőkockájuk -- igaz, hogy minden darab más méretű, de az kit érdekel?

2015. nov. 5.

készítettem fadobozt!

Igazából nem is az a lényeg, hogy lett egy szép fadobozom. Elmesélem.

Amikor valahol szembejött, hogy van már Budapesten egy közösségi barkácsműhely, a Technika (FB-oldaluk itt), nagyon lelkes lettem. Akkor is, ha itthon szoktam néha szerelni, fűrészelni meg ilyenek (a könyvespolcot meg a cipőspolcot mi raktuk össze fadeszkákból, szép lett), mert hát tök jó, hogy olyanok is mehetnek, akik otthon nem szoktak fűrészelni. Most tervezek valamit, ahhoz pedig nincs itthon megfelelő szerszámkészlet, másrészt nem is értek hozzá. Két lehetőség volt: vagy veszek szerszámokat és bénázok, vagy megnézem élőben ezt a helyet, hátha.

Ahhoz, hogy használhassam az önálló projektemhez a műhelyet, részt kellett venni a bevezető kurzuson. Na ezen voltam én tegnap.

Az elején nem voltam különösebben lelkes, mert mégis, hát aránylag sokat fűrészelek itthon az átlagemberekhez képest, meg láttam már fúrót, csiszolni is szoktam. Meg különben is általános ötödikben pont ilyen dobozt készítettünk technikaórán, hát mi újat tud ez nekem mutatni?
De! 
De aztán elkapott a hely hangulata, a foglalkozásvezető (Lévai István, ez itt a reklám helye) érthetően-követhetően elmagyarázott mindent. Ami nekem a legjobban tetszett, az az volt, hogy megtudtam, hogy mit miért érdemes úgy csinálni, ahogy. Én ezekből tanulok a legtöbbet, így jegyzem meg. A "csináld így, mert különben rossz lesz" nekem nem elég, abból sose jegyzem meg. 
Aztán meg kötelező jelleggel ki is próbálhattunk mindent. A kézifűrészt, a dekopír fűrészt, a derékszöget, a csiszológépet, a fúrót, a zenkolót meg csavarozót. A végeredmény mindenkinek egy doboz volt. Amit kegytárgytartónak nevezett el valaki a résztvevők közül, és ez rajta is ragadt. Mert ez mégis viccesebben hangzik, mint az, hogy fadoboz.

A csavarok meg azért rózsaszínek, mert voltak festett fejű csavarok a dobozban (csak néhány rózsaszín), valamiből kiszedték biztos. Nekem meg eszembe jutottak a Kiberiádából Trurl kék csavarjai, és ezért muszáj voltam az összes rózsaszínt kivadászni a csavaros dobozból.

Végszó: tetszett nagyon a hely, ha minden jól megy, visszamegyek még. Mert persze van egy sereg ötletem. Ja, és most már tudom, hogy milyen fűrészt szeretnék itthonra!