A CsKM annak a rövidítése, hogy "csak kötök és mesélek".
Jó néhány blogot olvasok. Köztük Egészen Panka oldalán volt ez a játékfelhívás. Mivel én általában a kész dolgokról írok, kifejezetten tetszett az ötlet.
Röviden: Panka minden hónap elején megad egy témát, arról írnak azok, akik akarnak. Ennyi az egész.
Januárra az jutott, hogy kinek mi a legfrissebb tudománya.
Hát, én kötni tanulok. Jó, lehetne azt mondani, hogy "de Orsi, te már tudsz kötni!". Részben igaz is, de másrészről annyi mindent lehet tanulni még ebből is, amit nem tudok!
Kicsit csalok rögtön így az elején, mert legutóbb egy kezdést tanultam a remek jó tankönyvemből, a cable cast on nevűt. De ez nem kifejezetten látványos, meg az eggyel azelőttire vagyok inkább büszke.
Az pedig a két színnel kötés úgy, hogy egyszerre vezetem mindkét fonalat a bal kezemen.
Az egésznek az volt az apropója, hogy meg kellene kötnöm egy kesztyűt. A kámeásat, amit Lady_L már megkötött. És nagyon nem haladt. A remek jó technikámmal pedig (miszerint egy szemet lekötök az egyik színnel, fölveszem a bal kezemre az új fonalat, lekötök két szemet, megint fonalat cserélek ésígytovább) már egy egész pulóvert kötöttem. Életem első pulóverét. Gimnazista voltam akkor, nagyon tetszett ez a minta (izlandi, és éppen Izland-mániás korszakomat éltem), hát megkötöttem. Igaz, hogy két év telt el a kezdése és a befejezése között, hogy nem csináltam kötéspróbát (mert minek az? Hát le van írva, hogy hanyas tűvel kösse az ember, nem?), hogy többször nagyon untam és félbehagytam, hogy lassan haladt... de elkészült. Most hordom is, hogy ilyen hideg van.
Revenons à nos moutons!
Ősszel nekiálltam a kesztyűnek.
Viszont tisztán látszott, hogy soha ebben az életben be nem fogom fejezni ezzel a remek lassú kötéssel. Talán ha két-három sorig bírtam úgy. Aztán november elején pár napig beteg voltam, és ráértem. Akkor elegem lett, és azt mondtam, hogy nem igaz, hogy ez nekem nem megy normálisan. Lázas voltam éppen (az nálam szökőévente egyszer fordul elő), mikor addig próbálkoztam, míg sikerült.
Lassan halad, de haladgat. Lassan, mert ez nem egy olyan, aminek fejből megy a mintája (sajnos képtelen vagyok fél sornál többet megjegyezni belőle, és egyszerűen nem állt még rá a szemem, hogy logikus legyen és menjen minta nélkül), meg vékony tűvel kötöm (2,5-ös), és hamar elfárad benne a kezem. No meg oda kell rá figyelni, nem szeretem sor közben félbehagyni, és így nap közben, mikor ébren vannak a gyerekek, inkább neki se állok.
De megkötöm, be fogom fejezni, mert egyrészt megígértem, másrészt nem igaz, hogy egy pár kesztyű kifog rajtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése