Anyai nagymamám például írásost hímzett. Mindig volt egy készülő párnahuzat a keze ügyében, a mai napig ott vannak az ágyán a díszpárnák. Nekünk is van pár darab, az esküvőnk alkalmával anno külön gyártott egyet.
Anyukám elég sokat kötött. Volt több kötött pulóverünk, volt, aminek ő tervezte a mintáját. A bátyámnak legóemberest, az öcsémnek duplónyuszisat, nekem kisvakondosat. Az enyém még megvan, arra vár, hogy a lányom belenőjön.
Néha horgolt is anyukám, például negyedik szülinapomra egy sünit kaptam tőle, aminek a színén a mai napig nem egyeztünk meg, hogy kék-e vagy szürke.
Általános iskolában a bátyáméknak volt kötés technikaórán. Én alig vártam, hogy nekünk is legyen, de aztán nem volt nekünk kézimunka. Más volt a tanárunk.
Anyukám tanított kötni-horgolni. Az első horgolásom egy piros rettenet volt, utáltam, sálnak készült, de sose készült el. Az alapokhoz jó volt, hogy később, mikor újra elkezdtem horgolni, nem nulláról kellett megtanulni.
Aztán meg volt otthon Fürge Ujjak tonnaszámra, én is szerettem nézegetni. Még megvannak valahol, nekem csak néhány, amit kimazsoláztam magamnak belőle. Egyéb, azóta beszerzett kézimunkaújságokkal.
Hát így valahogy. Az enyémek is azt látják, hogy az anyjuk állandóan köt/horgol, meglátjuk, hogy ők továbbviszik-e ezt.
Ó az az írásos de gyönyörű, még valami, amit mindenképp meg kell tanulnom!!
VálaszTörlésEz édekes... nekem is nagyon tetszik, meg láttam, ahogy készítették (anyum is hímzett ilyeneket egy időben), nem is nehéz... Meg nézem a négy díszpárnánkat itthon, de valahogy nem érzem a késztetést, hogy ilyesmit készítsek. Lehet, hogy majd ha nagymama leszek. :-) A nagyim anno meg csipkefüggönyt horgolt.
Törlés