2013. dec. 10.

egy kicsit a karácsonyi történetekről

Bár ez a blog elsősorban a mindenféle alkotásaimról szól, azért néha ide fog keveredni egy-egy ajánló is. Mint például most, erre a felhívásra.

Bevallom őszintén, hogy nem szeretem a karácsonyi történeteket. Ahánnyal eddig találkoztam, kevés kivételével számomra mind giccses volt, rózsaszín cukormázzal leöntve, happy enddel meg az ünnepek hatására csodálatosképpen megjavuló emberekkel. De szerencsére azért van egy-két kivétel.

Ha megkérdeznék, hogy melyik a kedvenc karácsonyos könyvem, akkor biztosan Marisa de los Santos És besétált a szerelem című regényét mondanám. Most olvasom másodszorra. Azt szeretem benne, hogy olyan jól el lehet veszni benne, beleburkolózni, mint egy jó meleg pulóverbe. Tipikusan az a könyv, amit olvasva néha rajtakapod magad, hogy nem filmet nézel, hanem fehér papírra nyomtatott fekete betűket olvasol éppen -- annyira jól el lehet képzelni és bele lehet feledkezni.
A történetről nem sokat írnék, nem tudnám jobban összefoglalni, mint a könyv fülszövege, csak legfeljebb több cselekményleírással. És azt azért mégse tenném, mert gondolom, hogy az emberek többsége nem szereti lelőni magának a poénokat (én a kisebbség vagyok, például általában előre megnézem, ki a gyilkos, még mielőtt Poirot papa rájönne).


A filmek közül pedig gondolkodás nélkül az 1995-ös Aludj csak, én álmodom címűt választanám. Nem csak a kedvenc karácsonyi filmem, hanem a legkedvencebb filmem is ez. Akárhányszor meg tudnám nézni, egy-két részét kívülről tudom már, és mindig szurkolok a szereplőknek, bár úgyis tudom a végét.
Hogy miért szeretem? Mert olyan bájos, emberi és kedves, nincsenek benne gonosz szereplők, teljesen követhető a cselekménye egy végigdolgozott nap után, és, bár vagy tizenötször biztos láttam már, de mégis minden alkalommal vissza tudja adni a hitemet, hogy nem is olyan rossz ez a világ, mint amennyire azt el akarják hitetni velünk sokan.

(Második kedvenc karácsonyi filmnek biztos a Love Actuallyt mondanám, mert ahhoz annyi jó emlék köt, elsősorban az, amikor először láttam a csepeli moziban Eszterrel. Örök élmény marad. :-))

A többiek írásai itt vannak összegyűjtve.

4 megjegyzés:

  1. Hm, ez a könyv nekem valamiért már szerepel a várólistámon... pedig most (újra) be akartam tenni. :) De lehet, hogy akkor valamikor kölcsön kérem.. (ha esetleg találkoztok Fruzsináékkal ^^) A film is fent van az idei karácsonyi listán :) (már láttam, de jó lenne újra) Bár szerintem Kedves Férjem nem csatlakozik ehhez :P

    VálaszTörlés
  2. A valamikor akár most is lehet? kb. 20 oldalam van hátra, és ha minden jól megy, ma találkozom Fruzsiékkal. :-)

    VálaszTörlés
  3. Denszing et dö csepelpláza! :D

    VálaszTörlés
  4. Mintha én írtam volna:) Na jó, a Love Actually nem tetszett soha, de az És besétált a szerelem és az Aludj csak én álmodom abszolút az én választásaim is:)

    VálaszTörlés