2016. ápr. 4.

fülbevalótartó - ezúttal a lógósoknak

...mert azokból már van jó néhány.
Eddig egy parafatáblán tartottam őket gombostűkön. Mindegyiken két-három párt.

De nem szerettem ezt a rendszert, mióta akartam nekik egy rendeset. Mert: 1. kevés gombostű volt nekik a táblán, 2. nem akartam többet rááldozni (kellenek ugyanis a varráshoz meg a minden egyebek blokkolásához), 3. az a 20 is jól jön majd a blokkoláshoz, ha egyszer végre elkészül a nagykendőm (haha, ez leginkább sose következik be a dolgok jelen állása szerint).

Azt már elég régen kitaláltam, hogy valami soklukas kézimunkába fogom őket aggatni. Először Mrs. Lynde almaleveles mintáját szerettem volna megkötni. De az sajnos hamar kudarcba fulladt. Nem szerettem a fonalat (noname ezeréves az egyik nagymamámtól, a színe tetszett nagyon), mindig elszúrtam a mintát és sorolhatnám. Végül lebontottam.

Itt következett az a fázis, hogy sorra hordtam haza a könyvtárból a kötőskönyveket. A netről ezt találtam csak, ami tetszett, a Szép kézimunkákban, a Csipkekötésben, A kötés technikáinak enciklopédiájában meg A legszebb kötésminták tárházában meg nem volt olyan, amit kerestem - valami tök egyszerű hálós dolog, amihez nem kell sokat számolni, egyenletes és rengeteg lyuk lesz a végeredményen.

Végül föladtam. És horgoltam inkább. Olyat, aminél egyszerűbb már nincs is: recehorgolást. Két láncszem, egy egyráhajtásos pálca váltakozása. Az alap Bea könyvéből a fülbevalótartó volt - annak volt ugyan leszámolható mintája is, de én nem szerettem volna ezt ennél bonyolultabbra. (Viszont magamtól eszembe nem jutott volna képkeretbe tenni a kész kézimunkát, pedig annyira logikus!) Ez elég hamar el is készült.

Azért szerettem volna ennyire egyszerűt, mert mögé terveztem betenni a lányom két festményét (vízfestékkel teljesen befestett papírok, nulla felismerhető minta, de szép színes), és nem akartam, hogy ne érvényesüljön.

Innentől jött a nemhorgolós rész: folpackkal odaerősítettem a keretből kivett farostlemezre a rajzokat. Aztán hátul a horgolmányt is odakötöttem. Nem erőlködtem, hogy szép legyen, úgyse fog látszani.Végül észrevettem, hogy az akasztó az alján van, nem a tetején. Remek. De hogy újra nem kezdem, az biztos.

Ilyen lett a színe:

Ezután a keretezés maradt, meg egy másik akasztó fölkalapálása (nemes egyszerűséggel leoperáltam a parafatábláról). Végül a fülbevalók visszaaggatása.

Részletek:
Minta: Fülbevalótartó (in: Kenyó Bea: Horgolt ez + az)
Fonal: Cheval Blanc Ambre
Tű: négyes

A könyv meg tényleg tök jó (köszi az ajánlást a Kamilla Manufaktúra háziasszonyának), meg fogok belőle csinálni még egy pár dolgot, az biztos.

4 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jópofa! Nekem is tetszenek az ilyesfajta fülbevalótartók, csak nem nagyon tudnék helyet csinálni egynek, tehát inkább nem horgolok - egyelőre. A fürdőszobapolcon van egy kaspóm, abban lakik pl a fogkefém és egyebek, és a szélére pedig körben fel vannak lógatva a lógósok :-)
    (Tök jó, hogy tetszik Bea könyve, még nekem is vannak vele további terveim!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért az utolsó képen látszik, hogy eléggé be van szorítva a helyére most :-) De más muszáj volt megcsináljam.

      Törlés
  2. Ez nagyon jó ötlet, a lógós fülbevalók tárolásával én is gondban vagyok. A lányod is biztos örült, hogy ilyen szuper feladata lett a festményének :) Egy aggályom van, hosszabb távon a kampók nem fogják tönkretenni a folpackot? Azt hiszem, én üveget tennék közé inkább.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is az eredeti plexit tettem volna mögé, ami a kerethez volt, csak sajnos azt sikeresen eltörtem. :-)

      Törlés