2017. márc. 13.

700 méter tarkaság

Szombaton fonalat festettünk növényekkel Annás szervezésében. Érdekelt nagyon, hogy hogyan is működik ez, a zacskós festékkel már próbálkoztam (igaz, hogy csak lepedőt batikoltunk vele a gyerekeknek). Színes fonalat készítettünk, nem egyszínűt. 

Minden résztvevőnek volt egy rongya, azt telepakoltuk mindenfélével (a teljesség igénye nélkül: hagymahéj, varjútövis, fagyalbogyó, nárciszvirág, sáfrányos szeklice, brazilfapor, fekete tea, cékla, lilakáposzta, rózsavirág, dióburok, ribizliszörp maradéka...).


Rátettük az előzőleg Anna által előkészített fonalat, aztán rászórtuk a maradék mindenfélét.

Összekötöttük kedves kis batyukba.

Aki nem vett gumikesztyűt, az utána mehetett alaposan kezet mosni.

Három órára gőz fölé kerültek a csomagok. Addig kötöttünk, horgoltunk meg beszélgettünk.

Hazavitte ki-ki a magáét. Másnap reggelig még vártunk, akkor bonthattuk csak ki. 

A fél lavórnyi maradékot eltettem a következő festéshez, hátha.

Ma reggelre megszáradt. Maradtak benne eredeti seszínű részek, kicsit csalódott voltam miatta. Aztán megbékéltem vele, mert eszembe jutott, hogy nyáron Amsterdamban hasonló színeset nem vettem (Hedgehog Fibres: Skinny Singles Where Is My Bike fantázianevű fonal), hurrá, van sajátom. :-)

Délelőtt fölgombolyítottam, közben kipotyogott belőle a maradék tea meg miegyéb. A söprögetést meg elvégezte a kétéves, erre tartjuk. :-)

Helyre kis gombolyag lett. Megtalálja majd a mintát is magához egyszercsak.

Nagyon jól éreztem magam szombaton, és jó volt kipróbálni megint valami újat.

1 megjegyzés:

  1. Ó de jó neked! Nézegettem FB-n az eseményt, de még esélyem sincs eljutni ilyen helyekre. :-))
    Azt lehet tudni, miért nem fogta meg mindenhol a fonalat?

    VálaszTörlés