újraszalvéta

...és újrakezdés? Úgy néz ki, mintha november óta semmit se csináltam volna. Pedig de. Csak nem sok mindent fejeztem be. A castonitis nagyon megy, de a befejezősbuli még mindig nem tartozik az erősségeim közé.

Többek között ezért is szeretek varrni. Az elég gyors sikerélmény. Legalábbis a kötés-horgoláshoz képest.

Az úgy volt, hogy egyszer pár éve elegem lett a papírszalvétákból. Amúgy se nagyon használtuk, de amikor mégis, utáltam, hogy egy étkezés és megy a szemétbe. De ugyanakkor semmiből nem állna textilszalvétát csinálni -- gondoltam, és bementem a Röltexbe. Ott damasztot adtak, mikor mondtam, hogy szalvétához kellene. Magában végül nem jött be, de varrtam pamutmaradékokat a téglalapok hátára, és azóta a gyerekek is lelkesek, mindig ők osztják, hogy kinek melyik jusson (nyilván nincs két egyforma mintás), meg én se utálom, mert ha koszos lesz, kimosom és használjuk n+1-edszerre is. Kép nincs róluk, higgye el mindenki, hogy vannak, színesek, mintásak és sokszor kakaósak.

Aztán nyáron valamikor jártak nálunk Fruzsiék. Mondta akkor Fruzsi, hogy majd nekik is csináljak egyszer szalvétákat. Ki is találtam, hogy jó, majd karácsonyra. Ősszel valamikor vettem is hozzá damasztot. Aztán azt azóta se találom... de tulajdonképpen minek ehhez damaszt? A pamut miért nem jó? Amikor pedig de. Szóval így történt, hogy mivel nem lett meg a damaszt, vettem helyette egy semleges színű pamutvásznat.

Innentől már gyorsan ment: kiszabtam az egyforma méretű téglalapokat, x darab egyszínűt, ugyanennyi mintásat (persze ezek között sincs két egyforma), körbevasaltam őket (fog a rosseb szórakozni a gombostűkkel),

levágtam a sarkukat,

körbevarrtam őket és kész.

Tíz darab (egyelőre még tiszta) újraszalvéta.

Jöhet a következő projekt: kicsi zsákok függönyanyagból piacramenéshez.