2015. jún. 2.

sárga (nagy)kendő

Hosszú bejegyzés lesz, indokolatlanul sok képpel. Én szóltam!

A kendő neve Zabhegyező. Ha név alapján választanék kötnivalót, akkor ki is hagytam volna, mert az azonos című könyvet olvastam jó pár évvel ezelőtt, és nem szerettem. (Ez kötős blogbejegyzésben irreleváns infó ugyan, de az új fordítással azért teszek majd egy próbát egyszer.) Viszont a minta nagyon tetszett, így jelentkeztem a tesztelésére.

Merthogy ez mintatesztelésre készült. Nem csak úgy, poénból. A Barkafonal facebookos tesztcsoportjában keresett tesztelőt a mintára Varga Gabi, én meg (meggondolatlanul :-)) jelentkeztem. Mondván, hogy
1. tetszik a minta. Nagyon.
2. legalább lesz végre egy nagykendőm, ha már képtelen vagyok befejezni a hónapokkal ezelőtt elkezdett SBS-t.

Az első meglepetés akkor ért, mikor bementem a fonalboltba a választott-vállalt sárga színű fonalért. Merthogy az nem élénksárga, hanem éretlenbanán-színű. Vagy főtt currypor-színű, ha úgy jobban tetszik. (A képeken ez nem látszik rendesen.)

A mintateszteléshez tartozott, hogy heti egyszer jelentkezzünk fázisfotóval. Rögtön az elsőnél ki is derült, hogy én bizony nem kontinentálisan kötök, ahogy azt a minta megkívánná, hanem kombináltan. Ez annyiból nem baj, hogy így is meg lehet kötni a kendőt, de kicsit máshogy fog kinézni a végeredmény, kicsit rusztikusabb lesz.

Fonalváltásnál most életemben először nem csomóztam, hanem kipróbáltam a russian join nevű technikát. Ezután is ezt fogom használni, sokkal jobb így, hogy nem is látszik, hol ért véget az egyik gombolyag és hol kezdődött a következő.
Aztán kicsit később kiderült, hogy nem véletlenül javasol a minta 120 cm hosszú kötőtűt. A 80 centis kifejezetten rövidnek bizonyult a vége felé, mikor már több, mint 450 szem volt rajta.

Az utolsó sorok már nagyon hooooooosszúak voltak, fél óra volt lekötni csak egyet...

Aztán eljutottam a végére. És elkezdtem leláncolni. És gyanús volt, ezért utánanéztem, kiderült, hogy évek óta rosszul láncolom le a kötéseimet. Ez megmagyarázza, hogy miért nem voltam sose elégedett az eredménnyel...

Ahogy megszabadult a rengeteg fonaltól és apránként megkönnyebbült a kötőtű, úgy kezdett el szépen látszani, hogy hogy is fog kinézni a kendő. Addig csak elképzelésem volt róla.

A frissen elkészült kendőre rögtön rávetette magát a kisebbik, és lelkes kiabálással a tudtomra adta, hogy mennyire tetszik neki az eredmény.

Aztán beáztattam a kislavórba,

majd a nagyobbik segítségével kitűztük száradni.

Azt hittem, hogy kicsit jobban megnyúlik majd a kendő blokkoláskor, de így is tetszik. És nem csak nekem, a lányom is kért egyet magának. Azt már "rendesen", kontinentálisan kötöm.

Én sokat tanultam belőle, többek között azt, hogy bátrabb legyek, ha kötésről van szó.


Fonal: Barka Tó, "szivacs" árnyalat (nagyon jó dolgozni vele!)
Tű: 3,5-es

A minta majd megvásárolható lesz a Barkafonal bolt honlapján.

2 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Idézek, az a legegyszerűbb:
      "Az alapvető különbség a fordított szemek lekötésében van. A sima szem állása ennek folyománya. És a sima szemek állásának folyománya, hogy nehéz ezt a fajta fogyasztást lekötni, hiszen minden szemet meg kéne hozzá forgatni."
      Itt bővebben, a blog gazdájától van az idézet: http://rahajtas.blogspot.hu/2012/03/te-honnan-kotod.html

      Törlés