Visszatérve a bejegyzés címéhez. Van egy remek horgolótűm, amit még a nagymamám keresztanyukájától örököltem. Nagyon régi darab, majdnem mindent ezzel készítek. Maya azt kérdezte, mikor meglátta, hogy ennek a nyele ceruzából készült? Nem, de egy jó ötletet adott.
A hármas horgolótűm mellé szükség volt már lassan egy négyesre. Így egyszerű fém tűt vettem, mindenféle flancos nyél nélkül. Volt a ceruzák között egy olyan, amelyiknek kijárt a közepe, azt hasznosítottam újra a horgolótűhöz.
Szétszedtem,
szétfűrészeltem hat darabra, majd lecsiszoltam a végeket. Hogy ne csak nekem legyen jó, a kis darabokat gyöngyöknek hasznosítottam újra a gyurmagyöngyök mellé.
Végül a horgolótűre ráhúztam a kibelezett ceruzát. Mivel pont akkora, hogy éppen belefér, egyelőre nem erőlködtem azzal, hogy rögzítsem bármilyen módon.
Szükségem volt a készülő kardigánom mellé egy sereg szemjelölőre is, a darab fecnifonalak mindig kipotyogtak. Kétféle kellett, olyan, ami a kötőtűre fűzhető, meg olyan, amit a szélszembe akasztok. Ezekhez maradék fonalakat, gombokat meg delfinkapcsot használtam föl. (Ötlet innen.) Olyan is lett, de egyelőre tökéletesen használható, és sokkal vidámabb, hogy gombok lógnak a kötésem szélén, mint a folyton kijövő fecnifonalak.
Most én is jelölgetem a horgolásnál a szemeket, de csak annyit csinálok, hogy a fecnifonalat ráhurkolom, így nem esik ki.
VálaszTörlésEz a ceruzás megoldás nagyon tetszik!!!! :)
Jé, egy kommentelő! :-) Horgolásnál nem annyira izgat még a szemjelölés, ott még eddig nem volt olyan projektem, aminél ez kritikus lenne. Kötésnél egyre több van viszont, ahogy egyre többet kötök.
TörlésNekem is tetszik, aztán meglátjuk, hogy mennyire kényelmes használat közben.